Nicolás Gómez Dávila
“A modern világ számára nincs más megoldás, mint az Utolsó Ítélet.
Igazán véget érhetne már.”
“A mennyiség önmagában is elegendő, hogy csodálatot ébresszen a modern emberben.”
A „magyarázatnak” nem szükséges igaznak lennie: az ostoba mindenképp megnyugszik tőle.
Rút zűrzavar teremtőjeként meghasonlott világot építünk, amelyben egyazon értékű a középszerű és a kiváló, akárcsak a tökéletes és a félresikerült.
Alig akad olyan ország, amelyik ne érdemelné meg, hogy egy zsarnok kormányozza.
A legnagyobb modern téveszme nem az, hogy Isten halott, hanem hogy az ördög az.
Az ember úgy kerül a modernitásba, mint állat a csapdába.
A munkánál csak a róla zengett dicshimnusz unalmasabb.
A gonosz egész ügyessége abban áll, hogy házias és diszkrét istenné változtatja magát, amelynek jelenléte többé nem nyugtalanít.
Vulgáris szórakozás és vulgáris elfoglaltság ma már az egyetlen, ami miatt nem kell szabadkozni.
Ami a szellem tevékenységét elaltatja, és lassan arra csábítja őt, hogy automataként éljen, ami arra kényszeríti, hogy ne érezze az élet közvetlen ízét és értelmét, ami egy közönséges fogalmakból és ostoba szokásokból álló légvárba csalogatja, az a hétköznapi élet a maga szokványos berendezéseivel, mindennapi szükségleteivel, felületes ténykedéseivel, fiktív intenzitásával.
Márpedig az értelem, az igazi értelem elhomályosulása elõbb-utóbb erkölcsi, mi több, teológiai dimenzióba csap át.
Istenen kívül nincs semmi, amiről komolyan kellene beszélni.
Az ördög hisz Istenben.
Miután nem sikerült elérnie, hogy az emberek tanítása szerint éljenek, a jelenlegi egyház elhatározta, hogy aszerint tanít, ahogyan az emberek élnek.
Ha valakiről azt mondják, »korának embere«, akkor mindössze annyit állítanak, hogy adott időpontban megegyezik az agyalágyultak többségével.
A mindenfelé tóduló embertömegek századában, amikor minden fényes helyet megszentségtelenítenek, a jámbor zarándok csak úgy fejezheti ki kegyeletét valamely szent hely iránt, hogy nem látogat oda.
A demokráciában a politikusok az ostobaság kondenzátorai.
Politikai párt: becsvágyókból álló mag, körülötte a mohók csoportja, ezekhez csatlakozik néhány öntetszelgő, és őket követi sok megfélemlített.
A jövő társadalma:urak nélküli rabszolgaság.
A nép ma már csak akkor érzi magát szabadnak, ha felhatalmazást nyer arra, hogy semmit se kelljen tisztelnie.
A nemes lélek elsősorban az ellen lázad, amit a nép „természetesnek” tekint.
Minden könyv, amely nem vág rejtett, csupasz, felajzott és vérző húsunkba, időleges menedék csupán.
Csak az intelligens és a buta ember lehet otthon ülő. A középszerű tömeg nyughatatlan, és utazik.
Minden alantas, ami mérhető.
Az ember nem fejlődik.
A jelenkori egyház valamiféle választói katolicizmust részesít előnyben.
Megtérő egyének helyett a nagy tömegek lelkesedését preferálja.
A modern társadalom nagy igyekezettel dolgozik azon, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a közönségességet.
A folyamatos beszéd a lét repedéseiről akarja elterelni a figyelmet.
Mindenki szégyenkezhet, aki valamely sokaság részének vallja magát anélkül, hogy ezt kínosnak érezné.
Nagy író az, aki arkangyal szárnyából kitépett tollat márt pokoli tintába.
Ha az ember nem hagyja, hogy Isten vezesse, majd vezetik a démonok.
Csak a saját kezünk fonhat koszorúkat, és nincs más diadal számunkra, mint saját lelkünk magányos tapsa.
A mai “szellemi” ember elmerülve ebben az álomban lesajnál/kesereg/kiábrándul, ahelyett hogy a dolgára figyelne, és azt cselekedné. A régi ember még – nem is olyan régen – tudta, és tette a dolgát, és tudta azt is, hogy a világ idővel ilyenné válik (elrovarosodik), vagyis ez a dolgok menete, ha úgy tetszik előre elrendelt rendje.
Nietzsche
A híres bölcsekről:
„ A szellem élet, mely maga sebzi fel az életet; saját kínján gyarapszik a tudása”
A műveltség honáról:
„ Ott van szellemetekben, mit az összes kor egymásra fecsegett; és minden kor álma és fecsegése valóságosabb volt, mint a ti éberségetek!”
„Félig nyitott kapuk vagytok, sírásók támasztják a falat körülöttetek. A ti valóságotok pedig ez: „Minden megérett a pusztulásra””
„Terméketlenek vagytok: ezért hiányzik a hit belőletek. Ám aki teremteni kényszerült, annak mindig is megvoltak a maga való-álmai és csillagjegyei – és hitt a hitben! – ”…
Szép Napot!
Ha érzékeim nem csalnak, akkor ennek most éle is van.
Mindenesetre helyén van.
kaptam/adtam
E szópárnak itt min. 3 jelentésrétege van:
– „él”-t/tükröt (itt)
– Zarathustrát (itt)
– a kiemelt sorokat (ide)
Szép Napot!