Bocsánat, kissé megkéstem. Coming soon helyett, coming late… A blog újraindítása kapcsán eszembe jutott néhány aforizma. Az első: “In idem flumen bis non descendimus. “A második: “In tempestate securitas.” A harmadik: “Proximus sum egomet mihi.” A negyedik: “Bölcs ember az, aki a folyón átkelve nem cipeli tovább a tutaját.” Nos, az igazán bölcs embernek nincs szüksége tutajra, míg a gyengébbeknek talán hajók garmadája sem elégendő. Ennyit az önkritika javára.
Szavak szaporítása helyett inkább a lényegre térnék. A régi “pecás bejegyzések” mind helyre lettek állítva és a “Nautica et aqua” (Hajózás és víz) kategória alá kerültek, míg az Abyssus (Mélység) kategória a politikát és az alászállott világot fogja felölelni. A Caelum (Ég) fogalomkör pedig inkább a filozófiát és a vertikumot fogja képviselni. Szóval reményeim szerint a bejegyzések még olvasmányosabbak lesznek mint annakelőtte. Szerintetek a “még olvasmányosabb” mint kifejezés mennyire cunci? Mindenesetre köztudott, hogy a magyar horgász Heidegger és Nietzsche nélkül nem megy ki a vízpartra és a latin szótárat sem felejti otthon.
Még mielőtt Vili vagy Norbi megkérdezné, hogy lesz-e Evola és Dávila? Lesz. Még mielőtt rákérdezne, Levente és Tomi, hogy lesz-e Aspius aspius, vagyis ragadozó őn, vagy fenekeszeg, vagy balin? Lesz. Vagy még melőtt Bálint és Gábor vagy Zsolt nekem szegezné a kérdést a Cunci Szótár holléte felől. Meg van az is. De már minden másképp lesz. Mert nem lehet ugyanazon folyóba kétszer belelépni mint ahogy ugyanazon hajóba sem. Amint azt a fenti ábra jól mutatja, a Nevető fűrészhal igencsak megtáltosodott, színe sötétzöldről harsányzöldre változott, teste megnyúlt, orra kiéleződött, skeget és farokuszonyt növesztett, karbon hajtóművet kapott, valamint a kapitánya immáron nem rajta, hanem benne foglal helyett. Salve nautica!
Valete omnes!
atyafipeca.hu 
Hiányzott a blog.
🙂
Öröm, víz, természet!
Gratulálok az új fürge, zöld pompában díszelgő, testhez simuló sűgérhez! 🙂 🌞
Nem akarom megismételni az első felszólalót, úgyhogy nem teszem 🙂
🙃
🙃
Fúrják az oldlamat a technikai kérdesek (is). Az első képen a Nevető Fűrészhalat próbálod követni? Jobb a pácban benne ülni, mint felette? Volt hogy én is elgondolkodtam ilyen torpedón, akikor a Rábcán együtt húztuk, vagyis én húztam rendesen, az ismerős meg csak lapátolt.
Szia Imre!
A Fűrészhalon túladtam, pedig az még mindig a keskenyebb kategóriát képviseli mint az átlagos pecás, zsírosdeszka sit on topok. Shit on topok… 🙂 Az a hajó, amit a felvételen látsz, ugyanolyan mint amilyen nekem volt csak sárgában. Prowler 13.
Az észevételed jó. Nem mindegy, hogy finoman, 25%-on megy a kazán vagy csúcsra járatva pórög. Derék, váll, könyök megérzi.
Főleg, ha mindez rossz evezési technikával párosul. És az esetek 90%-ban bizony azzal párosul. Itt is hasonlóan oszlanak el a dolgok mint az úszásnál. 80% technika, 20% erőnlét. A mostani torpedó már arra megindul árral szemben, hogy szinte nincs mérhető terhelés a lapátokon. A kontaktus hajó és ember között közvetlen és aktív, míg a ráülősön közvetett és passzív. Itt a comtámaszoknak köszönhetően a hajót lehet dönteni és csavarni derékból. Az élezésre jól reagál és rögtön megindul a kívánt irányba. Téli evezésnél, ha van neprén szoknya befűttöd a hajót a testeddel és nem fagy lá a lábad. Ráadásul nem kell az egész hajót kifűteni mert légmentesen három nagy egységre van osztva. Be és kiszállás technikás. Mocorog. A horgászat egy igazi kihívás belőle, de nem lehetetlen. Télen, keményebb vizeken őrültség a gázlócsizma és a maci melegítő. Csináltam ezerszer. Ehhez már megvettem a szárazruhát. Muszáj volt, de olyan komfortot és biztonságot ad, hogy a megérte. Nincs már vacogás, hogy fázik a lábam, ami idővel megint csak nyomot hagy az emberen. Ráadásul végre megnyílik a lehetőség a tenger irányába is. A pácos felvetéseden jót nevettem. A pác mindig belül van. Azt viszed magaddal mindenhová. De még mindig jobb mint amikor “ő” visz téged mindenhová.
Itt a Rábán felfelé jó lenne egy ilyen, csak az a baj, hogy néhol meg sem tudnék vele fordulni, a Marcalon meg szinte sehol.
A gázlócsizmán én is sokszor gondolkodtam. Egyszer kieveztem benne a kicsit éppen áradó Dunára egy mellékágból, úgy hogy pont ráláttam alulról a Bősi-erőműre. Amikor megcsavart az örvény, azért elgondolkodtam, hogy legalább a mentőmellényt felvehettem volna. Bár szerintem abban sem sok esélyem lett volna ott a hideg vízben,
Csak horgászni jobb a sit on top.