“Nem csak azt kell tekintetbe vennünk, hogy minden nappal fogy az élet, és a hátralevő rész mindinkább összezsugorodik, hanem azt is meg kell fontolnunk, hogy ha valaki magas kort ér meg, bizonytalan, vajon elegendő lesz-e elméjének ereje a körülmények mérlegelésére, valamint az isteni és emberi dolgok megértését célzó szemlélődésre. Mert amikor az ember kezd elbutulni, légzése, táplálkozása, képzetalkotása, késztetései és mindaz, ami még ilyen jellegű, nem szenved ugyan fogyatkozást, de idő előtt kialszik benne az, amihez föltétlenül gyakorlott belátás szükséges: az önrendelkezés, a kötelességgel való pontos számvetés, a jelenségek elemzése, és az a képesség, hogy meg tudja állapítani az életből való távozás kellő pillanatát. Sietnünk kell hát nemcsak azért, mert egyre közelebb jutunk a halálhoz, hanem azért is, mert a dolgok helyes belátása és pontos megértése már halálunkat megelőzően elmarad tőlünk.”
“Tevékenységeidben ne légy se kelletlen, se önző, se felületes, ne tégy semmit a meggyőződésed ellenére. Ne öltöztesd gondolataidat elbűvölő ékes szavakba. Ne légy se fecsegő, se fontoskodó. A benned lakozó istenség olyan lény vezére legyen végre, aki férfias, érett, aki államférfi, római és uralkodó, és úgy foglalja el helyét, mint aki távozásra készen várja az életből visszahívó jeladást és nincs szüksége sem esküre, sem arra, hogy valaki más tanúskodjék mellette. Bensője derűs, nem szorul külső segítségre, nem szorul arra, hogy lelki nyugalmát másoktól kapja meg. Egyenesnek kell tehát lenni, nem pedig olyannak, akit kiegyengettek.”
“Hagyd abba az ide-oda csapongást, hiszen már arra sem lesz időd, hogy újra felolvasd feljegyzéseidet, vagy a régi rómaiak és görögök tetteit, továbbá azokból az olvasmányaidból készített kivonatokat, amelyeket öregségedre félretettél magadnak. Siess hát a végcél felé, hagyd a hiú reményeket, és ha valóban törődsz önmagaddal, addig segíts magadon, amíg lehet.”
“Test, lélek, értelem (szellem): a testnek érzetei, a léleknek késztetései, az értelemnek nézetei vannak. Benyomásokkal, érzetekkel az ökrök is rendelkeznek, késztetéseik mintegy zsinóron rángatják a vadállatokat, a hímringyókat, egy Phalariszt, egy Nerót egyaránt. Ha tehát az eddig elmondottak és még sok más is mindenkire jellemző, a jó embernek egy sajátos vonása marad még hátra: szereti és örömmel fogadja azt, ami megtörténik, ami összefonódik vele a sors rendeléséből. Nem mocskolja be és nem nyugtalanítja a képzetek zavaros tömegével a bansőjében lakozó daimónt, hanem derűsnek őrzi meg és az istenséget illő módon követve nem mond olyasmit, ami nem igaz, s nem tesz olyasmit, ami nem igazságos.”
“Az emberek a visszavonulás lehetőségét keresik: falusi életet, tengerpartot, hegyeket. Te magad is erősen szoktál vágyni ilyesmire. Ám ez teljesen a laikusokra jellemző viselkedés, hiszen amikor csak akarod, visszavonulhatsz önmagadba. Mert az ember sehová nem vonulhat vissza nyugodtabban, gondtalanabbul, mint a saját lelkébe, különösen, ha olyan a benső világa, hogy beletekintve azonnal békesség tölti el. Az marad tehát, hogy észben tartsd: vissza kell vonulnod a saját kis területedre. Mindenekelőtt ne kapkodj ide-oda, ne erőlködj, hanem légy szabad és férfiként, emberként, polgárként, halandó lényként tekints a világ dolgaira. Az elvek közül, amelyeket szemügyre veszel, e kettő legyen leginkább kéznél.
Az egyik, hogy a dolgok nem érintik a lelket, hanem azon kívül állnak és mozdulatlanok, zaklatottságunk kizárólag a benső véleményalkotásunkból fakad. A másik, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik és nem lesz többé. A kozmosz változás, az élet vélemény.”
“Gyomláld ki magadból azt a véleményt, hogy bántalom ért, és megszűnik az az érzésed, hogy bántottak. Gyomláld ki “a bántalom ért” érzését, és megyszűnik a bántalom. “
“Módodban áll, hogy bizonyos dolgokról egyáltalán ne alkoss véleményt, és ne zavard meg lelked nyugalmát. Maguknak a dolgoknak ugyanis nem tartozik a természetéhez, hogy rájuk vonatkozó ítéleteket ébresszenek bennünk.”
“Ha valamely isten azt mondaná neked, hogy holnap vagy legkésőbb holnapután meghalsz, ugye nem erősködnél -ha csak nem vagy egészen közönséges teremtés-, hogy inkább holnapután, mint holnap, hiszen ugyan mi különbség van a kettő között? Épp így azt se tartsd nagy különbségnek, hogy hosszú évek múlva halsz-e meg, vagy holnap.”
“Tekints vissza az idő feneketlen szakadékába és előre a másik végtelenbe! Ebben a határtalanságban ugyan mi különbség van a háromnapos csecsemő és a három emberöltőt megélt Nesztór között?”
“A legjobb módja a védekezésnek, ha nem leszünk hozzájuk hasonlók.”
“A másik hibáját, hagyd ott ahol van!”
“Józanodj ki, térj magadhoz, és ha az élet álmából kiszakadva itt is rájöttél, hogy csak álomképek zavartak, úgy is tekints ezekre, ahogy az álomképeket szoktad ébren szemlélni.”
“Hullát, hurcolászó csöpp kis lélek vagy.”
“Ne könnyezz másokkal együtt, ne is ujjongj.”
Imperator Caesar Marcus Aurelius Verus Augustus
atyafipeca.hu 
Lao-ce sem véletlenül ment inkább el az öregsége határán.