“A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.”
“Augustus udvara: felesége, leánya, lemenői, felmenői, nővére, aztán Agrippa, rokonai, háznépe, barátai, Areiosz, Maecenas, orvosai, áldozópapjai -egy egész udvartartás halála.”
“Maholnap hamu és csontváz vagy, puszta név, vagy még név sem. A név csupán hang és visszhang. És mindaz, amit az életben oly sokra szokás becsülni, nem más mint üresség, rothadás, apróság, kutyakölykök marakodása, hol kacagó, hol síró gyerekek perpatvara. A hűség, a bizalom, az igazságosság, az igazság tágas földünkről az olümposzi csúcsra repültek. Mi tart még itt vissza? Ami érzékelhető, az mind-mind változékony és nem állandó. Érzékeink homályosak és könnyen megtéveszthetőek. Maga a csöppnyi lélek csak a vér fölpárolgása. Ilyen teremtmények között híresnek lenni micsoda üres semmiség! Mi marad tehát? Bevárod nyugodt lélekkel a véget, akár elhamvadás lesz, akár átváltozás. És amíg ennek pillanata eljön, mire van szükséged? Mi másra, mint hogy tiszteld és áldd az isteneket, az emberekkel pedig jót tegyél, elviseld őket és megtartóztasd magad.”
“A halál az érzékszervi benyomásoknak, a késztetéseink következtében fellépő “zsinóron rángatottságunknak”, az értelem tévelygésének és a test kiszolgálásának a megszűnte.”
“Minden valamire született: a ló is, a szőlő is. Mit csodálkozol ezen? Héliosz is azt mondja: “Valamilyen munkára születtem”, és a többi isten is. Hát te mire születtél? Tán élvezetekre? Vizsgáld csak meg, vajon helytálló-e ez a fogalom.”
“Földre sodorja a lombot a szél… Így van az emberi nemzet is. Falevelecskék a gyermekeid is. Falevelecskék azok is, akik nagy hangon, meggyőződést színlelve dicsérnek, vagy éppen ellenkezőleg, átkoznak, alattomban szidalmaznak és kigúnyolnak. De ugyanúgy falevelecskék, akikhez a híred később eljut. Hiszen mindezek sarjadnak, ha eljön a szép tavasz, aztán a szél földre sodorja őket, és az erdő újat fakaszt helyettük. Az arasznyi lét közös sorsa mindennek, de te úgy menekülsz mindegyik elől és úgy futsz utánuk, mintha örökké léteznének. Nemsokára te is lehúnyod szemed, és azt, aki téged kikísért, már más siratja el.”
“Lucilla Verust, aztán Lucilla. Secunda Maximust, aztán Secunda. Epitünkhanosz Diotimoszt, aztán Epitünkhanosz. Antoninus Faustinát, aztán Antoninus. Egy kaptafára megy minden. Celer Hadrianust, aztán Celer. Hol vannak azok az éleselméjű, vagy előrelátó, vagy felvuvalkodott emberek, amilyen Kharax, a paltónikus Démétriosz, Eudaimón és a hozzájuk hasonlók? Mindnyájan egynapig-élők, halottak régen. Néhány ember emléke még csak rövid ideig sem marad fenn, mások átlépnek a mítoszokba, megint mások már a mítoszokból is kikoptak. Tartsd észben: elkerülhetetlen, hogy vagy a testedet alkotó keverék szóródik szét, vagy pára lelked kihuny, vagy áthelyeződik és máshová lesz rendelve.”
“A filozófiailag képzett emberhez az illik, hogy a halállal szemben ne viselkedjen se közönyösen, se elutasítóan, se hetykén, hanem úgy várja, mint a természeti folyamatok egyikét.”
“Fölülről szemléld a csordák tízezreit, az ünnepek tízezreit, a különféle tengeri utazásokat a viharos és nyugodt vízen, a születő, együttélő, elmúló lények különbségeit. Gondolj mások már régen leélt életére és arra, amit majd utánad fognak élni, meg arra, amit most barbár népek élnek. Hányan nem ismerik még a nevedet sem, hányan fogják hamarosan elfelejteni, hányan vannak, akik ma talán dicsérnek, holnap már gyaláznak és gondolj arra, hogy sem az emlékezet, sem a hírnév, sem egyáltalán bármi egyéb szót sem érdemel.”
“Minden dologgal kapcsolatban, amivel foglalkozol, lépésről lépésre vizsgálódva tedd fel magadnak a kérdést: Azért rettenetes-e a halál, mert ettől megfoszt engem?”
Imperator Caesar Marcus Aurelius Verus Augustus Elmélkedései
atyafipeca.hu 