Ernst Jünger: Nappal-Éjszaka

Bevezetésként csak annyit -ha emlékeim nem csalnak-, hogy Virág László valamelyik előadásában utalást tett arra, hogy a mostani világméretű és kollektív “lapáthúzás” beláthatatlan vagy inkább nagyon is belátható turbulenciákat, örvényléseket fog eredményezni, úgy a felszínen, mint a felszín alatt, már csak azért is, mert egy sötét szuggesztió hatására csaknem nyolc milliárd ember egy irányba tekint vagy éppen egy csaknem végtelen hosszúságú sárkányhajóban evez. Tam-tam-tam…

Azt hiszem ez az önmagán messze túlmutató meglátás nem szorul további magyarázatra, azonban igen elgondolkoztató látni és tapasztalni, ahogyan még az általam “minőségibbnek” hitt emberek is átadják magukat az egyetemes világkorholásnak, a szidalmazásnak, a kollektív félelemnek és annak, hogy körmönfont ideológiát szőjenek saját gyengeségük köré, a nem megfelelően felfogott és tételezett szolipszizmus kényelmes műbőrfoteljéből, ahonnan nézve, ami szar és kényelmetlen, az heteron, ami meg ízletes és áramvonalas, az magától értetődően auton, ergo: let’s ride the cicus. Pedig mint az elhangzott már oly sokszor, okítóan és szájbarágósan és tematikusan:

„Minden heteron fel nem ismert auton.”

És még akadnak itt mentőövek bőségesen, ha az ember szeretne önmagával valamit kezdeni. Kapásból néhány, ami eszembe jut;

„Ha jót akarsz valakinek, tedd a sorsát nehézzé.” „Teher alatt nő a pálma.” Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.” „Viharban a biztonság.” „Mihelyt a sátán elnyer mindent, rögtön a porba is fog hullani.” „Az idők végén –mondják– a kezdet visszatér.” „A hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.” „A háború mindenek atyja és mindenek királya.” „Minél erősebb a “külső” sötétség, annál jobban ragyog fel az ember belső napja.” „A betegség guru.” „A betegség: áldás.” „Mások hibáját hagyd ott, ahol van.”

Egyébként Julius Evola a bécsi bombázások alkalmával römizhetett is volna valamelyik óvóhely biztonságot adó menedékében, ehelyett feldobott egy érmét, majd éjszakai sétára indult. Az egészségügyi séta következményei köztudottak, mely következmények virágokat bontottak és talán gyümölcsöket is hoztak. Pelevin óta (is) tudjuk, hogy a világ egy összeszart budi benyomását kelti, szenvedő igeragozással élve: a budi össze lett szarva. Azért szenvedő a szerkezet, mert a budi valaki által elszenvedte az összeszarást. No, de hát ki szarhatta össze? Egy zsidó pacák egy 5 G-s műholddal a hóna alatt? Belátható, sőt evidens, hogy ellen-gondoskodások történnek szép számmal, de ha nem tudom megfelelően mederben tartani őket és minden nap módszeresen és rendszeresen megfetrengek a langymeleg sopánkodások és sugallatok híg fosában, a turbulencia és a félelem csak fokozódni fog és a folyamatok még jobban elszabadulnak. Az elnagyoltan megrajzolt ördög le fog lépni a falról. Ez borítékolható, már csak ennek a fényében is:

„Bennem a létige valamennyi alakja egybeesik.”

Ahogyan a személyes névmások összes alakja is.

No, de ezek után mit gondoljon a kedves és nyájas olvasó arról az emberről, aki korholja azokat, akik benne a világot szidalmazzák? Ennyit az önkritika javára. Mindenesetre jó játék…

A továbbiakban következzék egy kis felfele ívelés Jüngertől, a Varázsló Macska jóvoltából, az 59-es példányszámú könyvecskéből, de előtte még három idevágó idézet bevezetés gyanánt, hogy így a napfordulóhoz közeledve, oltatlanul és otthontalanul leljünk oltalmazó és otthonos biztonságra, tapalatnyi szilárd talajra, szextánsra a nappali éjszakában. „In tempestate securitas.”

„De azok, akik ebben a korban élnek, és mindenek ellenére talpon maradnak, olyan gyümölcsöket szerezhetnek meg, amelyek más korok emberei számára csak nehezen voltak elérhetőek.“

„Az utolsó idők egész váltságának a problémája így foglalható össze: szabad akart lenni egy olyan ember, akinek egy felszabadult élet csak romlást jelenthetett. […] A Zarathustrában, annak egy ismert szakaszában megtalálható a válság hátterének legnyomatékosabb megfogalmazása: „Azt mondod, szabad vagy? Meg akarom ismerni a benned uralkodó gondolatokat. Számomra nem az a fontos, hogy megmenekültél-e egy igától, hanem az, vajon azok egyike vagy-e, akiknek joguk van lerázni az igát? Sokan vannak, akik elvetik legutolsó értéküket, amikor megszűnnek szolgálni. Mitől vagy szabad? Mit számít ez Zarathustrának? Szemednek derűsen ezt kell hirdetni: szabad vagy, de mire vagy szabad?” És Zarathustra figyelmeztetett arra, hogy borzalmas lesz egyedül lenned, valamilyen feletted álló törvény nélkül, saját szabadságoddal egy elhagyott területen és jeges levegőben, saját normád bírájaként és megtorlójaként. Aki csak szolgálva tud értékre szert tenni, akit a bilincsei nem megbénítottak, hanem megtámasztottak, annak a bátorsága meggyengül, kezdeti gőgje meghátrál. Vannak olyan érzelmek – folytatja Zarathustra –, amelyek ekkor megrohanják a szabad embert, és megölik, ha ő nem öli meg őket. Pontosan szólva magasabb nézőpontból itt meg van adva a modern ember nyomorúságának a lényegi alapja.“

„Kár, hogy az emberek hanyatlónak tartják ezt a kort, és nem tesznek erőfeszítéseket. Nem a kort kell hibáztatni, hanem a kitartó törekvés hiányát.” 

Ernst Jünger: Nappal-Éjszaka (kiragadott repeszek)

„Mindig a mellékes dolgok azok, amelyeken keresztül az ember a jóban és a rosszban is elárulja önmagát.”

„Felháborodás. Sebezhetővé válsz tőle, levetted a vértedet.”

„A valódi konzervatívok azok, akik sem a romantikát, sem a legcsekélyebb elragadtatást nem engedik meg maguknak, s nem is érzik szükségét ezeknek. Res, non verba –így szól az ő törvényük.”

„A felfokozott érzelgősség, amely növeli a félelmet sokkal gyakoribb, mint az átszellemülés, amely megszabadít a félelemtől.”

„A szellem méltóságát az mutatja meg, hogy mennyire és hogyan adja át magát a pániknak.”

„Az emberek, nem akarják meghallani az igazságot, inkább azt tartják annak, amit szívesen hallanak.”

„Nem kerülhetjük el, hogy leköpjenek, ahogyan azt sem, hogy vállon veregessenek.”

„A gondolat és a félelem, rossz társak. Annak, aki gondolkozni kezd, először ki kell zárnia a félelmet, különben délibábokra és hamis következtetésekre fog jutni.”

„A lehűtés ajánlatos ott, ahol a kifogásolható felbukkan. Megfagyott sárként könnyebb kezelni.”

„A völgy azért szükséges, hogy új csúcsokat hódíthassunk meg, mélysége pedig jó előjel.”

„Időpocsékolás minden munka, amelyet nem con amore és játékként űzünk, valamint nem ingyen végzünk.”

„A katarzis Arisztotelész szerint a tragédia feladata…”

„Ha mindenki minket támogat, nagy a veszély.”

„Az egészség jó. A kór időnként még jobb lehet. A betegség mindig kérdés, feladat, sőt, kitüntetés is. A döntő az, hogyan viseljük.”

„A városaink inkább az építészektől, mint a bombáktól omlanak össze. A bomba a legrosszabb esetben az alapokig, az építész viszont az alapoktól kezdve pusztít.”

„Mindenesetre hasznos számolni a katasztrófával, és azzal is, ahogyan bele fogunk keveredni. Egyfajta szellemi gyakorlat ez. Ha megfelelően fogunk hozzá, a félelem csökkenni fog, és ebben rejlik az első lépés a biztonság felé. A hatás nem csupán az egyén számára üdvös, hanem megelőző jellegű is, mivel amilyen mértékben az egyénekben alábbhagy a félelem, úgy csökken a katasztrófa valószínűsége. Félelem nélkül a bátorság szinte értelmetlen lenne. Az előbbi a sötét árnyék, amely előtt a merészség színesebbnek és csábítóbbnak tűnik.”

“A művészet kettős feladata végeredményben ugyanaz: közeledés isten felé és a halálfélelem elűzése.”

„Általános szabályként mondhatjuk ki, hogy Dél felemészt bennünket, míg Észak erőt ad nekünk.”

„Miért is találom szebbnek a fenyőpintyet, mint az erdei pintyet, noha ez az ítélet aligha igazolható? Valószínűleg csupán azért, mert az előbbi ritkábban kerül a szemem elé. Mindig is túlságosan könnyedén tekintjük szebbnek a különlegest, mely önmagát nem jeleníti meg oly gyakran.”