(Caspar David Friedrich: Eldene romjai)
(Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij: Nostalghia)
Ímé elment a nyár…
Ímé elment a nyár,
Mintha nem volna még.
Vakító fényben áll.
Csak ez nem elég.
Igaz volt a múlt,
S mit adhat az ég,
Minden ölembe hullt,
Csak ez nem elég.
Jó, rossz fáj-e most,
Van ok nélküli vég;
Bár égetőn világos,
Csak ez nem elég.
Szárnyával betakart,
Megóvott az ég,
Szerencsés voltam,
Csak ez nem elég.
A sok ág ma újra ép,
Nincs égett levél,
Mind üvegtiszta-szép,
Csak ez nem elég.
Arszenyij Alekszandrovics Tarkovszkij
atyafipeca.hu 