Ébredező Héliosz már a vízen ért, ahogy a majdnem kerek Szeléné még a vízen talált rám. A mínusz hat fokos kezdés didergősre sikerült, de a hegymenet percek alatt meghozta az üzemi hőmérsékletet és az olajnyomás is pillanatak alatt “felépült”. A múltkori Mohács-Dunaszekcső-Mohács túra után úgy gondoltam, hogy a következő kaland Dunaszekcső-Baja-Dunaszekcső lesz, a bajai híd egyik vaskos pillérjének a megkerülésével, fordulópont gyanánt. Összességében véve egy földöntúlian szép kalandozás volt, másrészről viszont egy kőkemény ütközet saját testem gravitáló tendenciáival. A réti sasok ismét nem tágítottak mellőlem. Este, a kikötőben egy öreg kőkeménynek nevezett, de én csak annyit válaszoltam hízelgő kijelentésére, hogy csupán csak elmeháborodott. Erre a felesége odalépett hozzá, megragadta a karjánál fogva és elkezdte húzni. „Béla, gyere már, ez lehet, hogy tényleg hülye!”
2022.01.26. (42km)
atyafipeca.hu 
Úgy látom, még az is megeshet, hogy megfordulnak az irányok. Már, ami az Őrtilos-Szabolcs és Győr-Mohács túrákat illeti. Szép menet volt.
Az emberek állandóan arról panaszkodnak, hogy macerás a kajak szállítása és a túrák összeszervezése. A víz meg képes szaladni! 🙂 Valahogy az árral szembeni irányultság kerülendővé vált. Sosem értettem miért. Pont ez lenne a lényege. Jó evezési technikával, megfelelő hajóval, körültekintő evezéssel szélvizen remekül lehet haladni. Ráadásul az ember megismerkedhet mindkét partszakasszal. 🙂 Én csak a jót látom benne.
Én mindig ezt csinálom. Általában nincs, aki értem jöjjön.
Örömmel hallom.
Ejj de szép!