Kontraszt gyanánt. Arcok, tekintetek, mozdulatok, szimbólumok. Természetesen „a gaz cselszövőkről, kik a létünkre törtek” az első filmecske tesz tanúbizonyságot, míg a második kisfilm a munkásököl mindent túlszárnyaló és meghaladó profizmusát, valamint szuper-esztétikumát hivatott feldolgozni. Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan belássuk; a munkásőrség somogyi proli, akarom mondani profi csapata másodpercek alatt végzett volna még a legjobb Wehrmacht alakulattal is.
„Tűzcsillagunk sugara árad a tájon,
Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.
Rendünket már védik a munkás kezek,
Ma így teremt a népünk szebb életet.
Te gaz cselszövő, aki ma éltünkre törnél,
Rút áruló, szomorú rabságba dönt’néd,
Pusztítanád, amit a nép alkotott,
Megállj, a magyar munkás fegyvert fogott.”
Mint egy céges meeting és csapatépítő tréning. Csak az eligazítást felváltotta a powerpoint prezentáció, a sátortábort pedig a wellnes.
Kimeríthetetlen a szimbólumrendszere. A túl hangosan bejátszott erdei madárcsicsergés a kedvencem. A bőrdzsekis elvtársak fizimiskája, fejszerkeztete is megérne egy misét. De még nagy kedvenc az elvtársak által késztített táblák és a felejthetetlen munkásőr logó. 10 éves gyermekek sem csinálnak ilyet az oskolában. A műanyag útjelző oszlopok is remekül funkcionálnak. A kém elfogása, majd a sérült bajtárs megmentése: ETALON.
Az egyenruha pazar! A testek morfológiája páratlan!
Ha ezeket a fejeket be lehetne fogni egy képzeletbeli légkalapács csatlakozójába, nem lenne olyan betonfal, ami ne változna másodpercek alatt porrá. Keményebb fejek ezek mint a vídia. Még a wolfgram-karbid is megszégyenülne előttük. Mindenen átpenetrálnak. A kumulatív gránát még labdába sem rúghatna. A kócos elvtársbácsi feje megfelelő sebességre gyorsítva még egy tigris harckocsi tornyát is letépné. Ide még gyengítet uránium sem kell.
A tudatlanság: erő. Penetráns erő. Szóval az elvtársak magas minőség birtokában voltak.