“Azok a mi legádázabb ellenségeink, akik a reményt erősítik bennünk, akik fényes és boldog jövővel áltatnak minket, olyan jövővel, amelyben béke lesz és amelyben lesz munka, amelyben minden problémánk meg lesz oldva, minden vágyunk ki lesz elégítve….”
“A Múzsák már elhagyták a Földet, és a szépművészetek már több emberöltő óta halottak, a csalók szabadon garázdálkodhatnak, soha ilyen hihetetlen garázdálkodást még nem látott a világ mindössze az a baj, hogy akik szót emelnek ezek ellen a csalók ellen, semmi mással nem állnak elő, csak banalitásokkal…”
“A katasztrófa szükségszerű, a katasztrófa kívánatos, a katasztrófa legitim, a katasztrófa a gondviselés ajándéka…”
“Orvosolhatatlan nyomorúságunkban -ha akarjuk, ha nem- ott tévelygünk az abszurd labirintusában, ahonnét csak holtan juthatunk ki, mert egy a sorsunk: az örök szaporodás, amelynek egyetlen célja, hogy mi is ottvesszünk a megszámlálhatatlan sokaságban…”
Albert Caraco, A káosz breviáriuma
atyafipeca.hu 
Óriási! Mellékesen megjegyzem, ha édesapám vezette volna ezt a Falatozót, akkor Csipegetőnek hívták volna.
🙂
Caraco az a szerző, aki a legvégső pontig vitte el a nihilizmust. Túlment Nietzschén, Cioranon, túlment mindenkin. Legalábbis nem sok szerzőről tudok, aki egyszerre tagadta volna a vallás és a hagyomány, valamint a tudomány értelmét.
Igen.