Olvasói küldemény…
„Próbálja megérteni amit mondok: minden mindennel összefügg, minden dolog kapcsolatban van egymással, semmi sem különálló. Ezért minden csak arra halad, amerre haladhat. Ha az emberek mások
lennének, minden másképp lehetne. De ők olyanok, amilyenek és következésképpen a dolgok is olyanok, amilyenek. Ezt nagyon nehéz volt lenyelni.
„Nincs semmi, egyáltalán semmi, amit tenni lehet?” kérdeztem.
„Egyáltalán semmit.” mondta.
„Es senki sem tud valamit tenni?”
„Ez egy másik kérdés.”
Ahhoz, hogy az ember tenni tudjon lennie kell. És legelőször meg kell érteni, mit jelent lenni. Ha folytatjuk a beszélgetést, látni fogja, hogy különleges nyelvezetet használunk és ahhoz, hogy velünk beszélgethessen, meg kell tanulnia ezt a nyelvet. Nincs értelme a mindennapi nyelven beszélni, mert azon a nyelven lehetetlen egymást megérteni. Jelenleg ez meglepi önt. Pedig igaz. A megértéshez egy másik nyelvet kell megtanulni. Azon a nyelven, amin az emberek beszélnek, nem értik meg egymást. Később látni fogja, hogy ez miért van így. Ezután meg kell tanulni igazat mondani. Ez szintén furcsának tűnik önnek. Nem érti, hogy meg kell tanulni az igazat mondani. Önnek úgy tűnik, hogy ehhez elég a kívánság, vagy az elhatározás.
Én azt mondom, hogy az emberek ritkán hazudnak szándékosan. Legtöbb esetben úgy gondolják, hogy az igazat mondják. Pedig állandóan hazudnak, akkor is, amikor hazudni szeretnének és akkor is, amikor az igazat szeretnék mondani. Állandóan hazudnak, maguknak és másoknak. Ezért senki nem érti sem önmagát, sem másokat. Gondolja meg – lehetne-e ilyen ellentét, ilyen mély meghasonlás és ilyen gyűlölet mások néző pontjával és véleményével szemben, ha az emberek képesek lennének egymást érteni? De nem érthetik egymást, mert nem tudják saját hazugságukat megakadályozni. Igazat mondani a legnehezebb dolog a világon és sokat és hosszú ideig kell tanulni az igazmondás képességének megszerzéséhez. A kívánság egyedül nem elég. Az igazmondáshoz az embernek tudnia kell, mi az igazság és mi a hazugság és elsősorban önmagában. És ezt senki sem akarja tudni.
A beszélgetés az én kérdésemmel kezdődött: „meg lehet-e állítani a háborút?” G. azt válaszolta: „igen, lehet. “Az előző beszélgetések alapján biztosra vettem, hogy a válasz ez lesz: „Nem, nem lehet.”
„De a lényeg az: hogyan?” mondta. „Ennek megértéséhez nagyon sok dolgot kell tudni. Mi a háború?
A háború a kozmikus befolyások eredménye. Valahol ott fent két, vagy három bolygó túl közel került
egymáshoz: ebből feszültség keletkezik. Észrevette már, hogy milyen feszült lesz, ha valaki egy keskeny járdán túl közel kerül önhöz? Ugyanez a feszültség jön létre a bolygók között. Nekik ez talán egy vagy két
másodperc. De itt, a Földön az emberek elkezdik gyilkolni egymást és éveken át gyilkolják egymást. Nekik ekkor úgy tűnik, hogy gyűlölik egymást; vagy talán valami fennkölt cél miatt kell egymást gyilkolniuk; vagy meg kell védeniük valamit, vagy valakit és ez nagyon nemes dolog; vagy valami hasonló. Nem veszik észre milyen kis szerepük van a játszmában. Azt hiszik, hogy van valami jelentőségük; azt gondolják, hogy jöhetnek, mehetnek tetszésük szerint, azt gondolják ők döntik el, hogy ezt vagy azt teszik. De a valóságban minden mozdulatuk, minden cselekedetük a bolygók befolyásának eredménye.
És nekik nincs semmi jelentőségük. Aztán a Hold is nagy szerepet játszik ebben. De a Holdról majd külön fogunk beszélni. Csak azt kell megérteni, hogy sem Wilhelm császár, sem a hadvezérek, sem a miniszterek, sem a parlamentek nem számítanak semmit és nem tudnak semmit se tenni. Minden, ami nagy arányokban történik, kívülről van irányítva, vagy a véletlenszerű, összetett befolyások, vagy az általános kozmikus törvények kormányozzák.”
Ez volt minden, amit hallottam. Csak sokkal később értettem meg, hogy mit akart mondani nekem – azt, hogy a véletlenszerű befolyásokat hogy lehet eltéríteni, vagy átalakítani valami viszonylag ártalmatlanná. Ez egy igen érdekes idea volt, ami az ”áldozat” ezoterikus értelmére vonatkozott. De mindenesetre jelenleg ennek az ideának csak történelmi és pszichológiai értéke van. Ami igazán fontos volt, de amit
csak megemlített, így alig vettem észre és csak később jutott eszembe, amikor próbáltam a beszélgetést visszaidézni, azok a szavai voltak, melyek a bolygók és az ember közötti időkülönbségre utaltak.
És még akkor is, amikor visszaemlékeztem rá, hosszú ideig nem fogtam fel ennek az ideának teljes értelmét.”
——————————————————————————————–
„De a valóságban minden mozdulatuk, minden cselekedetük a bolygók befolyásának eredménye.”
Egy megjegyzés a végére. Hol vannak az egymáshoz közelkerülő, együtt- vagy éppen szembenálló bolygók nélkülem? Kicsit úgy vagyok ezzel most, mind amikor a szar világ létezését tételezem önfelmentés gyanánt. A világ ilyen meg olyan, általában szar. Úgy en bloc szar. Nem naiv realizmus mindez? Miért nem „én vagyok” lefokozottságban? Szarban. Szaromban. Ha már az igazmondás szóba került. Talán ez is egy különleges nyelvezet lehetne.
„3. A világnézet, legyen az adekvát vagy inadekvát, válságtermék.
9. Nemcsak nézet, hanem nézés; nemcsak világnézet, hanem világnézés; nemcsak világszemlélet, hanem világszemlélés; nemcsak struktúra és keret, hanem eleven folyamat…
75. Isten mindenütt való jelenléte elsősorban nem azt jelenti, hogy mindenbe behatol és mindenben benne van, hanem azt, hogy minden Istenben van.
92. Minden objektivitás a tudat objektivitása.”
Solum Ipsum (töredékek)
atyafipeca.hu 
“Nem igazságot vár, hanem igaz életet. Nem azt hogy igazat mondjon, hanem hogy igaz legyen.” H.B.