
Az Adonytól Ercsiig tartó Duna nem túl tagolt, de ennek ellenére igazán varázslatos. A Dunaföldvár és Dunaújváros között tapasztalt erőteljes hidrodinamika itt hiánycikk, úgyhogy az esetek többségében alapjáraton lehet árral szemben haladni. Hajnalban és a délelőtt folyamán szinte rezzenéstelen vízfelszín, míg visszafelé délnek haladva, élénk-erős szél fogadott, ami tulajdonképpen nem csak szenvedést és küzdelmet, de játékos örömet is jelentett.
Mellesleg jó volt konstatálni, hogy még június vége felé is szól a csalogány, igaz a hangjukban némi változást vélek felfedezni. Most valahogy jobban cifrázzák. Az erdei pintyek és a sárgarigók ismét elmaradhatatlan vendégeim voltak, de itt-ott elszórtan még merops apiasterek is elhúztak a fejem felett, a barna kányákat nem is említve. Sajnos a főváros közelsége már itt is érződik. Nem térnék ki rá bővebben, nehogy megsértsem azt a nagybetűs ÉRZÉKENYSÉGET. Mindenestre szerintem kalandos lesz Budapest…














Pilis lábánál horgonyzó csónakomból néztem a videót; hajóink orra sokszor egy irányba állt. A harangszónál Cimbi vonyított.