RAGADOZÓMADARAK KÖZT
Aki ide le törekszik,
mily gyorsan
nyeli el a mély!
– De te, Zarathustra,
szereted még a szakadékot,
mondd, felérsz-e még a fenyővel?
Ez gyökeret ver, hol
maga a szikla megborzadva
néz le a mélybe -,
és tétova a szakadékok
közt, hol körben minden
lefelé törne:
vad görgeteg, zuhogó patak
türelmetlen terében
tűr ő türelemmel, kitartón, némán,
egymaga…
Egymaga!
Ugyan ki merne itt
vendég-létet vállalni,
vendéglétet, a tiédet?…
Talán egy ragadozómadár:
az kapaszkodik majd
kárörvendőn a kitartó
tűrő hajába,
eszelős nevetéssel,
ragadozómadár-nevetéssel…
Mi végre ez állhatatosság?
– kérdi kegyetlen gúnnyal:
szárnya legyen, aki szakadék-szerető…
miért kell másképp fennakadni,
mint te, akasztott! –
Ó, Zarathustra,
legkegyetlenebb Nimród!
Imént még isten vadásza,
hálója megannyi erénynek,
nyila a gonosznak!
Most –
magad magad vadásza lettél,
saját zsákmányod, meglétedbe
szakadt préda…
Most –
magányosan magaddal,
ön-létedben hasadtan,
száz tükör közt
önmagadnak is torzul,
száz emlék közepette
bizonytalanul,
minden seb sajgója,
minden fagy fázója,
magad kötelén fojtva,
önmegértő!
önkivégző!
Mért kötötted meg magad
bölcsességed kötelével?
Mért csaltad magad
ős-kígyó paradicsomába?
Mért lopakodtál
magadba – magadban?…
Immár beteg ember,
kígyóméreg betege;
immár fogoly, kit
a legridegebb sors vonzott:
magad aknáján
görnyedve gürcölő,
magad üregítve,
magad kivájva,
gyámoltalanul már,
hullává
meredve -,
száz teher nehezül rád,
nehezülsz tenmagadra,
tudó!
önmegértő!
a bölcs Zarathustra….
A legsúlyosabb terhet
keresve magadra leltél -,
nem lökted el magad így, nem…
Leskelve,
lapulva,
te, aki már nem bír egyenest megállni!
Eggyé-nősz itt a sírgödröddel,
te, elnőtt szellem!…
S ifjulsz még oly büszkén,
üszkén megannyi büszkeségnek!
Ifjulsz még, istentelen remete,
ördög remeke, te,
minden nagyralátás skarlát hercege!…
Most –
görnyedve szorulva
két semmi közé,
tört kérdőjel,
fáradt rejtély –
ragadozómadarak rejtélye…
Ők majd “megváltanak”,
éhesek a te “megváltásodra”,
verdes már rejtélyük sodra körötted,
te, kiakasztott!…
Ó, Zarathustra!…
Önmegértő!…
Önkivégző!…
Fordította: Tandori Dezső
atyafipeca.hu 