(Töredékek)
Illador
„…Feketében volt az albergo háziasszonya, Signoria Bonaria is, akinél a szállást béreltem. A világítás felől kérdeztem, s megnyugvásomra arról értesültem, hogy gyertyákra hagyatkoznak. Természetesen a számítás megkívánta, hogy e közlésnél sajnálkozó arcot vágjon. A Signora vigasztalni próbált, hogy a munkások már lefektették a vezetékeket a városban, néhány hónap múlva az albergót is csatlakoztatják. Ezzel a gépi megvilágításon túl megérkezik a rádió, a mozgókép és mindazon kis szerkentyűk, melyek árammal működnek, és káros hatással vannak a pihenésre környezetünkben, különösen olyan valaki számára, aki egész életében késő éjszakáig olvasott. Már szüleim is hiába küzdöttek e züléssel…”
„…A beszélgetés Mussolini meggyilkolására terelődött; elmondhattam, hogy a rettentő milánóiról mutatott fényképek látványa röviddel bukása előtt megerősítette Hitlert az elhatározásban, hogy végez magával. Amikor kinyilvánítottam véleményemet, miszerint ilyen helyzetekben az öngyilkosság az egyetlen előnyben részesítendő szabad kiút, meglepetésemre általános, élénk tiltakozás támadt. Minden eszközzel harcolni kell, az utolsó pillanatig, akár színleléssel, akár álcával a menekvést keresni, röviden, soha fel nem adni. Sokkalta dicséretesebb vállalni azt, hogy meggyilkolnak, akármilyen embertelen módon történjék is. Ez a régi, sztoicizmus előtti mérce…”
„…A tengert és a lagúnát elválasztó keskeny sávon végighaladva jutottam fel oda. Vakítóan fehér volt a tengerpart. A hullámok nyaldosta partszalagot finom rózsaszín csíkok borították, melyek mintákba rendeződtek. Magasabb harmónia hálói, lineamentumai voltak. Minden hullám eltörölte, minden következő új vázlatot rajzolt. Végbemehetne-e a kompozíciók ily hallatlan tékozlása egy szemtől függetlenül, melyet gyönyörködtet, egy tudattól, melyet örvendeztet? És miből állnak össze e finoman vezetett vonalak? Felkeptam egy kevés homokot és ráébredtem, hogy szemcsékké örlődött szívkagylókról van szó, melyek könnyebbek a tengeri sódernél, ezért másképp is rakódnak le. A színbéli különbség felfedte a folyamatot a szem számára. Szívkagylópor. Rózsafestékkel írja üzenetét. Csodálatosnak tűnt számomra…”
„…Letelepedtem hát egy kőtömbre, hogy megvárjam a napsütést, a hullámok pedig fátyolhengerként gyenge habot vertek. A vadászatnak meditatív része, benső, várakozó oldala is van; meglehet, ez a legfontosabb. Amire máskülönben gyakorlatokkal törekszünk, itt a természetes fegyelem határozza meg: koncentráció a láthatatlan középpontra. Elkülönülést feltételez. A vadász szemfeneke üres lappá válik, az érzékelés megfeszült dobhártyává. Az akarat vagy gondolat egyetlen mozdulata sem felhőzi ezt az állapotot, még a zsákmányé sem -élettelenül vonzzuk az élőt, üresen a teltet. Meg kell ezért ragadnunk az eszmét, hogy önmagunkat elragadtatásba hozva idézzük meg a vadat. Az egyik legősibb, leghatalmasabb állapot ez, nem csak a vadászatban, hanem minden téren, ahol zsákmányra várunk; a legjobb vadász olyan vadat igéz magához, akit előtte nem is látott. Ilyen bűvölet hatása alatt gyakran nehéz eldönteni a jelenség a belső vagy külső élethez tartozik-e…”
„…Mintatanuló is, ezt már beszédéből felismerni. Zene: Bach, Mozart, Beethoven, Wagner, Verdi. Német irodalom: Klopstock, Lessing, Schiller, Goethe. Iphigeneia, Tasso, „Foost”. Rovarok: Lepidottera, Coleottera, Ymenottera. Kitűnőre, kívülről megtanulva. Visszaemlékezve úgy tűnik, az ilyen osztálytársak többségét, akikkel az életben, melyre állítólag tanulunk, ismét összefutottam, hasonló helyzetben találni. Ilyen posztokra az osztályelsők akkurátus típusához tartozókat nevezik ki. Az osztályelsők másik típusa a zseni, aki a feladatot játszva oldja meg. Ezek a pubertást követően unalmassá válhatnak, elbukva tehetségükben vagy a már korán megjósolt nagy lumenekké fejlődnek. Félő, hogy az iskoláinkban egyre kiélezettebbé való versengés a jó magolók kiemelkedésének kedvez. A legegyszerűbbé teszik a tanárok dolgát, akik szintén elveszítik kvalitásukat. Így érkezik el a biflázók felemelkedése, embereké, akiknek semmi ideje. Minden magasabb típust megismerni viszont arról, hogy van ideje, de be is osztja. Választás elé állítva a tökéletlen létet részesíti előnyben a pedánssal szemben. Egyébként a pedánsok uralmát újra és újra megtöri a bukott zsenik lázadása. Ez egyike a visszatérő forradalmaknak, és független az ép divatos argumentumoknak. Magyarázatot ad a jakobinusok és a hozzájuk hasonló, mindenki által ismert típusok közé keveredő arisztokratákra. A jövő szinte megjósolható a témákból, melyekkel az ilyen tévútra jutott szellemek törődnek. Ami a foglalkozások eltévesztettségének tudatát illeti, melyben a vámtiszt is szenved, régóta tűnődöm, nem gyökerezik-e mindez mélyebben annál, mint gondolnánk, s ebben az értelemben elhibázottság-e egyáltalán. Amennyiben az embereket különféle méretű szemekhez hasonlítjuk, addig rostálja őket az élet különböző szitákon, míg végül olyan formákba kerülnek, mely megfelelő adottságaiknak. Ebben az értelemben a rendeltetés, az emberi sors épp a szakmabeli sikertelenségen alapulhat. Ez volna a nagyobb terve elrendeléseként reá kiszabott teher, a feladat. Innen ered, hogy ugyanazt a nótát halljuk minden tivornyázótól, kiket esténként a bor asztalunkhoz ültet, és lamentálnak elhibázott létük felett. Ím a tábornok, ki inkább lenne költő, és a költő, aki szívesebben lett volna tábornok. Az egyik csatáját, a másik versét baltázta el -ha pedig fordítva lett volna, többé már az sem szímítana. A nagy tehetség számára a szakmavesztés inkább számít előnyös kiindulási helyzetnek. Amennyiben átlép a társadalom függönyén, jelentős szabadságban részesülhet. A vámosok esetében viszont nem ez a helyzet. Alapjában véve az ember semmitől nem fél jobban, mint a szabadságtól -ez megmagyarázza, korunkban miért csődülnek annyian kényszerintézményekhez…”
„…Még egyszer megveregettem a kicsi szamár hátát, s azt kívántam, ne szabadítsa meg túl hamar a motoros pumpa. Végül is mindannyian cipeljük terhünket. Sokkal jobban illik e kertbe, ahol körjáratát végzi. S végeredményben nem takarékosabb? Nincs szüksége olajra és benzinre, babszalmán és töviseken él, az ágyásokat is trágyázza. Legfőképp pedig még nem találtak fel olyan motort, mely kis motorkákat csinál. Egy szamár viszont minden évben világra hoz egy helyi példányt; hátukon hosszúkás csíkot viselnek, melyet vállukon átlós húz át máltai kereszt alakjában. Családfájuk visszavezet ahhoz az ősükig, kinek hátán a Szent Család menekült Egyiptomból, s Mária mielőtt a gyermeket hátára rakta, a kereszt jelével áldotta meg…”
San Pietro
„…Minden utazásnak a régi értelemben vett zarándoklatot kell magában foglalnia. Máskülönben képek gyűjteménye marad, melyekkel a vándor úgy tölti meg bensőjét, mint papírkártyákkal teli albumot, s ez elég ártalmas, mivel szétszórja őt. Mily gyakran van dolgunk alacsony szintű képvadászattal, ez világos lesz számunkra, utazók számára, akik megfigyelőkből teljesen fényképésszé alakítottuk magunkat, vakon haladva át a világon. Mennyire ellaposodott, eldurvult tájérzékelésünk, ezt láthatjuk a festményeken. Ezért nem róható fel igazán nekünk, ha megtagadjuk másoktól, például a muszlimoktól e tájérzékelést. A muszlim nem tud semmit a mi utazásainkról, ő csupán a kereskedelmet, háborút és zarándoklatot ismeri. Ám többet lát a fényhatásoknál és szépségüknél, mikor szőnyegén térdel a sivatagban…”
Varázsló Macska Kiadó, 2022 (002-es példányszám)
atyafipeca.hu 