Felfedező túra a Karasicán

2011.05.22. Villány-Magyarbóly-Lapáncsa-Illocska-Borjád

A minap hazánk vízrajz térképét nézegettem és megint rácsodálkoztam arra, hogy víz nagyhatalom vagyunk. A folyók, csatornák, patakok úgy hálózzák be az országot, mint  hajszálereink a testünket. Csak a közelemben van Fekete-víz, Pécsi-víz, Bükkösdi-víz, Almás-patak, Gyöngyös, Okor, Karasica, Baranya-csatorna, Kapos. És ha ennyi terem miért ne fedeznénk fel őket? A széles repertoárból a Karasicát néztem ki magamnak és neten semmi érdemlegeset nem találtam róla. Azt gondoltam, hogy valószínűleg halott víz lehet, de van-e annál izgalmasabb dolog, minthogy mi magunk győződjünk meg egy teljesen ismeretlen víz mivoltáról? Még akkor is, ha esetleg totál kudarc az egész.

“Felfedező túra a Karasicán” részletei…

Mohács

2011.05.18.

A mai túra a Mohács alatti “sziget” felderítése lett volna, de sajnos az alacsony vízállás miatt nem tudtam bejutni a belső holtágakba. Maradt hát az élővíz egy-két kövezésének a meghorgászása. Utamat reggel szemerkélő eső, döglött halak, felpuffadt macska, rothadó szag, gumiabroncsok, műanyag palackok és töménytelen mennyiségű nejlonok és nyárfa genya kísérték. Régen jártam már a Dunán és a Dráva tisztasága után úgy éreztem magam, mintha egy belvárosi szeméttelep kellős közepén kerestem volna kalandot és halat. Dél felé már a hányinger környékezett és émelyegve kötöttem ki, hogy a bizar túrának véget vessek.

“Mohács” részletei…

Az ígéret szép szó

2011. 05. 14. Sámod

A mai napra nem volt betervezve horgászat, de Balázs barátom tegnap este meghagyta, hogy szeretné ha fognék helyette csukát, domit és balint. A kérése váratlanul ért és szerintem az összeállítás kissé övön aluli volt a részéről. Nem volt mit tenni. Reggel megcéloztam Sámodot, hogy a faluban beszerezzem az éves engedélyt és utána egyenest leverettem Kémes térségébe, hogy eleget tegyek barátom kívánságának. Az elmúlt napok halbőségétől megcsömörlöttem és a pokolba kívántam a horgászatot, de mégis úgy éreztem tartozom ezzel Balázsnak. :-O

“Az ígéret szép szó” részletei…

Domolykó galeri

2011.05.12. Szaporcai kalandjaim az Ormánságban

Kémes és Tésenfa között fekszik az árpád-kori Szaporca. Lassan talán ez a falu is az elnéptelenedésre van ítélve. Kevés a fiatal, mint az Ormánság legtöbb településén és sokan inkább az “üdvözítő” városi létet választják. Bár lehet, hogy ez részükről nem választás, hanem muszáj kérdése. A vidéket egyfajta reményvesztett hangulat öleli körbe. Magyarán mondva a mindenkori kormányok vastagon leszarják, hogy mi lesz az itt élő kisfalvak sorsa. Ők talán azért szurkolnak, hogy már gólya se jöjjön az Ormánságra és az embereknek még írmagjuk se maradjon, mert akkor egy problémával kevesebb. Az ormánsági emberek magukra lettek hagyva. Minden pénzt Budapestbe pumpálnak, mert ugye a mai világ fő ismérve a kifordítottság és a csík húzza a repülőt tünet. Nem a főváros van az országért, hanem pont fordítva, az ország van a fővárosért. Mély undor fog el ilyenkor és a hányinger kerülget. Na, de evezzünk tovább gyorsan, mielőtt még felbaszna az ideg és próbáljunk meg vigaszra és megnyugvásra lelni a szaporcai pajkos domolykók társaságában.

“Domolykó galeri” részletei…

A ma született báránka

2011.05.07. Kémes

Ez lenne a János c. bejegyzésem folytatása és amint látjátok ismét kijárt nekem a szépből. Az Ormánság tele van ellentmondásokkal. A vidék szó szerint embertelen és kihalt és mégis pezseg benne az élet. A víz szótlan és nyugodt, mégis lapítanak benne a halak. A két órája született báránka pedig felpattan és futásnak ered. “De há mit lehet itt tenni, hisz kipottyant belűle, hadd fusson, háá azéé van a lába!”

“A ma született báránka” részletei…

János

2011.05.06. Kémes

“Az Ormánság hazánk történelmi kistája. Határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól – ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. Az itt barangoló turista az érintetlen természet és érintetlen múlt örökségével találkozik. Barangoljunk az Ormánság vidékein és szívünkben újra Tündérországok nyílnak, amint találkozunk a régmúlt időkkel, a csenddel, a harmóniával és a szeretettel, amely ezen a tájon honos.”

“János” részletei…

Willkommen am Pécser See!

2011.04.24. Ahol minden megtörténhet…


Blogom létrejöttének célja többsíkú. Elsősorban a fő sodorvonal a népnevelés és a népművelés, de az sem baj, ha hajóm súrolja a szórakoztatás aljnövényzetét. Ennek érdekében minden fegyvert hajlandó vagyok bevetni. Útleírás, tudósítás a realitás kemény iszapján állva, olykor megspékelve egy kis szószos fantazmagóriával, vagy éppen mesebeli cselekményekkel. Az sem baj, ha ingoványos a meder, mert akkor jöhet az abszurd, a komédia, a tragikomédia, a cinizmus és a fekete humor. Vigyázzatok mert aki a farvíz hullámait nem állja az bizony préda lészen az nagy csukahalak farkasfogai által, vagy éppen Hany Istók, a lápi ember fogja elcsenni az evezőjét. -És különben is mi a f@szé iszol bele Fifi a sörömbe?

“Willkommen am Pécser See!” részletei…

Misi bácsi

2011.04.21. Kajakos szemmel, túlzás nélkül elmondható, hogy az Ódráva elhelyezkedése, élővilága unikumnak nevezhető. A táj sokszínű. Bedőlt fák, hínármezők, korhadt stégek, töklevél mezők, nádfalak és rengeteg védett állat színesíti a régiót.

Egész úton a letűnt korok emberein járt a fejem. Egykoron pákászok és halászok járták a környéket. Még vízimalom is üzemelt. Hova lett a molnár és a családja? Hová tűntek a széles ladikok és hálót fonó dolgos újak? Békésen csendben mosolyog a péterhidai temető. Immáron övé a titok. Tudás, tapasztalat, öröm, bánat, szerelem. Elvette mind, elnyelte mind. A mai kor embere pedig önmagát becsapva, öntelten száguld az aszfalton a semmibe. Kétszáz év alatt semmit sem változott a világ. Kényelmesebbek lettünk, de az alapkövek megmaradtak ugyanannak. Nem árt az óvatosság. Vajon a jövő emberei mit fognak rólunk gondolni, mikor eleveznek a “fejünk felett”?

“Misi bácsi” részletei…

Könnyű pergetés aknamezőn

20011.04.16. Dráva lefelé


Gyuri Ódrávás bejegyzése felcsigázta az érdeklődésemet és elhatároztam, hogy ma ellátogatok Péterhida alá. Azonban az időjárás(eső) meghiúsította a két napos kalandot, így hát úgy döntöttem, hogy marad az élő Dráva, de nem fel árral szemben a megszokott útvonalon, hanem lefelé Matty irányába, amíg ki nem fogy Magyarország a lábam, illetve a hajóm alól. Még szerencse, hogy csak taposóaknák nehezítették a horgászatot. Legközelebb talán úszó, tüskés akna is lesz, kimondottan kajakra kihegyezve.

“Könnyű pergetés aknamezőn” részletei…