Baranya csatorna
2011.05.31.
A mai nap a Baranya-csatornába kóstoltam bele Oroszlónál, Sásdnál és Bodolyabérnél. Sajnos nem állt kellő mennyiségű idő a rendelkezésemre, de a túra lényege most egy rövidke “mintavétel” volt.
2011.05.31.
A mai nap a Baranya-csatornába kóstoltam bele Oroszlónál, Sásdnál és Bodolyabérnél. Sajnos nem állt kellő mennyiségű idő a rendelkezésemre, de a túra lényege most egy rövidke “mintavétel” volt.
2011.05.30. Egy kis kitérő…
Ennek a bejegyzésnek nem titkolt szándéka, hogy egy kicsit szélesre húzza a horizontot, mert nem fair, hogy a magyar pergető emberfajzat, ha mondjuk megvesz magának egy tucat műcsalit, máris borul a családi költségvetés, Józsikának nem jut kifli a kakaójába és az asszony sem mehet fodrászhoz. Az sem baj, ha egy kicsit megpróbálunk lábujjhegyre állni, hogy továbblássunk a Rapalák felett, mert mindig van alternatíva a jobbra és az olcsóbbra. A magyarországi kereskedőktől ezúton szeretnék elnézést kérni, hogy nem mellettük lobbizok, de én sem örömömben viszem máshová a pénzem. Akkor vágjunk bele!
2011.05.26.
Többször hallottam már a Pécsi Hőerőmű zagytaváról, de sosem látogattam meg. Napjainkan, a rekultiváció után már Tüskésréti-tóként emlegetik és még tanösvénnyel is rendelkezik. A tó egyik érdekessége, hogy a városból nézve teljesen rejtve marad és nehezen megközelíthető. Ennek ellenére a víz partján állva gyönyörű panoráma nyílik Pécsre és a Mecsekre. Az egyik horgászboltban javasolták, hogy érdemes megnézni, mert ordas nagy sügerek fészkelnek benne. Hát akkor lássuk!
2011.05.22. Villány-Magyarbóly-Lapáncsa-Illocska-Borjád
A minap hazánk vízrajz térképét nézegettem és megint rácsodálkoztam arra, hogy víz nagyhatalom vagyunk. A folyók, csatornák, patakok úgy hálózzák be az országot, mint hajszálereink a testünket. Csak a közelemben van Fekete-víz, Pécsi-víz, Bükkösdi-víz, Almás-patak, Gyöngyös, Okor, Karasica, Baranya-csatorna, Kapos. És ha ennyi terem miért ne fedeznénk fel őket? A széles repertoárból a Karasicát néztem ki magamnak és neten semmi érdemlegeset nem találtam róla. Azt gondoltam, hogy valószínűleg halott víz lehet, de van-e annál izgalmasabb dolog, minthogy mi magunk győződjünk meg egy teljesen ismeretlen víz mivoltáról? Még akkor is, ha esetleg totál kudarc az egész.
2011.05.19.
A mohácsi élményeket feledve ismét visszatértem a nyugodt és békés Ormánságra, de most Tésenfán keresztül vezetett az utam. Többször írtam már az Ormánságról. Voltam már Szaporán, Kémesen és Sámodon. Most Tésenfáé volt a főszerep.
2011.05.18.
A mai túra a Mohács alatti “sziget” felderítése lett volna, de sajnos az alacsony vízállás miatt nem tudtam bejutni a belső holtágakba. Maradt hát az élővíz egy-két kövezésének a meghorgászása. Utamat reggel szemerkélő eső, döglött halak, felpuffadt macska, rothadó szag, gumiabroncsok, műanyag palackok és töménytelen mennyiségű nejlonok és nyárfa genya kísérték. Régen jártam már a Dunán és a Dráva tisztasága után úgy éreztem magam, mintha egy belvárosi szeméttelep kellős közepén kerestem volna kalandot és halat. Dél felé már a hányinger környékezett és émelyegve kötöttem ki, hogy a bizar túrának véget vessek.
2011. 05. 14. Sámod
A mai napra nem volt betervezve horgászat, de Balázs barátom tegnap este meghagyta, hogy szeretné ha fognék helyette csukát, domit és balint. A kérése váratlanul ért és szerintem az összeállítás kissé övön aluli volt a részéről. Nem volt mit tenni. Reggel megcéloztam Sámodot, hogy a faluban beszerezzem az éves engedélyt és utána egyenest leverettem Kémes térségébe, hogy eleget tegyek barátom kívánságának. Az elmúlt napok halbőségétől megcsömörlöttem és a pokolba kívántam a horgászatot, de mégis úgy éreztem tartozom ezzel Balázsnak. :-O
2011.05.12. Szaporcai kalandjaim az Ormánságban
Kémes és Tésenfa között fekszik az árpád-kori Szaporca. Lassan talán ez a falu is az elnéptelenedésre van ítélve. Kevés a fiatal, mint az Ormánság legtöbb településén és sokan inkább az “üdvözítő” városi létet választják. Bár lehet, hogy ez részükről nem választás, hanem muszáj kérdése. A vidéket egyfajta reményvesztett hangulat öleli körbe. Magyarán mondva a mindenkori kormányok vastagon leszarják, hogy mi lesz az itt élő kisfalvak sorsa. Ők talán azért szurkolnak, hogy már gólya se jöjjön az Ormánságra és az embereknek még írmagjuk se maradjon, mert akkor egy problémával kevesebb. Az ormánsági emberek magukra lettek hagyva. Minden pénzt Budapestbe pumpálnak, mert ugye a mai világ fő ismérve a kifordítottság és a csík húzza a repülőt tünet. Nem a főváros van az országért, hanem pont fordítva, az ország van a fővárosért. Mély undor fog el ilyenkor és a hányinger kerülget. Na, de evezzünk tovább gyorsan, mielőtt még felbaszna az ideg és próbáljunk meg vigaszra és megnyugvásra lelni a szaporcai pajkos domolykók társaságában.
2011.05.07. Kémes
Ez lenne a János c. bejegyzésem folytatása és amint látjátok ismét kijárt nekem a szépből. Az Ormánság tele van ellentmondásokkal. A vidék szó szerint embertelen és kihalt és mégis pezseg benne az élet. A víz szótlan és nyugodt, mégis lapítanak benne a halak. A két órája született báránka pedig felpattan és futásnak ered. “De há mit lehet itt tenni, hisz kipottyant belűle, hadd fusson, háá azéé van a lába!”
2011.05.06. Kémes
“Az Ormánság hazánk történelmi kistája. Határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól – ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. Az itt barangoló turista az érintetlen természet és érintetlen múlt örökségével találkozik. Barangoljunk az Ormánság vidékein és szívünkben újra Tündérországok nyílnak, amint találkozunk a régmúlt időkkel, a csenddel, a harmóniával és a szeretettel, amely ezen a tájon honos.”