Magányosan
2011.02.26. Ma szemtanúja lehettem a természet farsangjának. Mesés jelmezt öltött a táj, fehér kosztümben hivalkodott a Dráva. A hó olyan kontrasztot kölcsönzött a vidéknek, hogy egy percre sem tudtam lerakni a fényképező masinámat. Csodás panorámaképek születtek! Kilenc órát voltam vízen és 14 kilométert eveztem hajnaltól alkonyatig.
Emberrel nem találkoztam, de még csak nem is láttam. Jól van ez így. Kell a magány. Nagyon szeretem az effajta társtalanságot. Az egyedüllét épp oly fontos számomra, mint a jó társaság. Kezdek összebarátkozni a Drávával. Barátságos folyó. Befogadó, csendes, izgalmas és szelíd. Azt hiszem végre otthonra leltem. Hogy is mondta József Attila? “Fecseg a felszín, hallgat a mély.” Ez minden folyóra igaz, legfőképp pedig az emberekre. No akkor csapjunk a lovak közé és jöjjön a mese!