Szergej Mihajlovics Eisenstein: Október

2015.03.15. Az orosz “föltámadott a tenger”

(Micsoda szimbolizmus! Egy “parodisztikus hamisítvány ellenkirályi” jelzőt minden bizonnyal kiérdemel. Aki a trónban már csak egy támasztékul szolgáló kényelmes karosszéket vél felfedezni. Nyegle, nőies testtartás. Keresztbe vetett lábak. Ernyedtség, mozgatottság, perifériára zuhantság. Nyoma sincs a “mozdulatlan mozgató” princípiumának, ahogy a “passzív központ” is elveszítette fókuszáltságát. Ami maradt az a svihákság, a ripőkség, a linkség, a slendriánság piedesztálra emelése és megkoronázása.)

Eisenstein Szergiusz Mihajlovics, oroszországi zsidó díszlettervező és filmrendező, (1896-1948), Első filmjét 1924-ben rendezte, (A sztrájk); a Potemkin c. film rendezésével neve világszerte ismertté lett. Eisenstein alapította meg az erősen propagandaízű de művészi eszközökkel dolgozó szovjet filmek stílusát és nagy hatással volt a 20-as évek filmművészetére. 1929-1932 között Amerikában dolgozik…

Pétervárott tanult, festőnek és közben mérnöknek is készült, de végül nem szerzett diplomát. 1918-ban a Vörös Hadseregben önkéntesként agitációs plakátokat készített. 1920-tól egy moszkvai avantgárd színház díszlettervezője, majd rendezője volt. A hagyományos művészi formákat radikálisan elutasító áramlatok híveként tanulmányozta többek között a japán Kabuki színház formavilágát is. Új utakat keresve alakította ki első, úgynevezett attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez.

Hazatérése után Eisenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott.

A folytatásban következzék Eisenstein Október c. (lehetne akár Július, vagy éppen Március is), 1927-es, “néma alkotása”, melynek erős képi szimbolikája olyan “szubtilis befolyások és influenciák” (Lucifer falsus-i) térnyeréséről tanúskodik, melyeket Guénon “a nagy művében” már 70 évvel ezelőtt könyörtelenül a fényre “ráncigált” és akkurátusan leleplezett. Egyébként érdemes Eizenstein filmjét összevetni a már korábban tárgyalt -Fritz Lang- Metropoliszával. Mindkét film tökéletesen lefedi egymást, főleg, ha képesek vagyunk felismerni a mennyei (ördögi) szimbolizmusuk mögött meghúzódó szuggesztióikat és azokat a tendenciáknak, melyek az Ólomkor sajátosságait képezik. “Akinek értelme van: számlálja meg!”

“Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”

“Szergej Mihajlovics Eisenstein: Október” részletei…