Az aranynapok beköszöntöttek, de sajnos a hideg éjszakáknak köszönhetően jelentősen lehűlt a víz, ami balinéknál igen szembetűnő étvágycsökkenéssel járt. Az új kajak még mocorog, imbolyog alattam, nem igazán tudom még elengedni benne magam. A folyó ezen szakasza az utóbbi években látványosan megváltozott. Régi tereptárgyakat sodort el a folyó, míg újakat hozott és a mederviszonyok is … Október részletei…
2014.01.19. Szerintem…
A múlt év őszén merült fel bennem a kérdés, hogy végre már illene egy tisztességes botot vennem, hogy szakítsak a könnyű pergetés “divatjával”, ami való igaz, hogy az elején megfogott, de a vége felé már inkább csak egy nevetséges bohóckodásnak tűnt. A pálca ismét Fekete Ádám környékéről érkezett és a 10-42 grammos dobósúly igencsak megtévesztőnek bizonyult, mert ezzel a dióverővel még az autómat is odébb tudnám rángatni. A Dragon Zander szériájában minden benne van, ami egy horgászbotban jó lehet.
“Ottó bá ezüstjei, az UL Peca mibenléte és Hamvas Béla” részletei…
2013.09.28. Avagy az egészből hiányzik valami.
Az idei tavasz nagy vizei különösen kedveztek kedvenc vizem még kedvesebb halainak. Millió szám úsztak benne az ivadékok, a védett halak, a nagy domolykók, jászok, balinok ezrei és csukák megszámolhatatlan sokasága. Úsztak. Mindez, sajnos múlt idővé lett. Mert valaki, valahol megnyitott egy csapot és szándékosan, vagy merő tudatlanságtól vezérelve beláthatatlan folyamatokat indított el. Ecce homo. Íme az ember…
2012.08.30-31. Két nap magány
Lassan elmúlik a nyár és viszi magával a döglesztőt. A meleget. Becsöngettek. Kinyitják kapuikat az iskolák és megtelnek emberekkel az irodák. Valami ismét elmúlt, valami ismét lejárt. Visszavonhatatlanul. Reggelente a verandán nyújtózkodva, nagyokat szimatolva a harmatos levegőbe arra gondolok, hogy az én időm még csak most fog eljönni, hiszen a horgászat uborkaszezonja a nyár. Persze lehet nyáron is szép halakat fogni, de ki akar halat fogni a ricsaj és a nyüzsgés kellős közepén, mikor mindenki halat tart a kezében? Pár hét és esmét esedékes lesz a minden évben várva-várt találkám a nagybetűs nővel, a hallgatag asszonnyal, aki vénsége és ráncai ellenére tudja, hogy mi kell igazán a férfinak. Na, de ebből megint csak nem fogunk megélni. Túra indul! Árral szemben! Most!
2013.08.12. Mese, csalódás, álom…
A júniushoz képest már észrevehetően kevesebb fénnyel kell gazdálkodnunk, viszont a delelő nap vigasztalásként hosszabb árnyékkal ajándékoz meg minket. Állsz a homokon és azt mondod; Csípd meg Ecsém, észre sem vettem, hogy ennyire megnyúltál! És leghűségesebb társad nem szól, csak ácsorog és a nap előrehaladtával csak nyúlik és nyúlik és nyúlik, míg estére olyan messze kerül tőled, hogy szinte már kiabálnia kell az embernek, hogy szót értsen vele. Érthetetlen hiszen a lába itt, a feje meg amott, a homokpadokon túl, oválisra görbülve, ebben a vetületben, a létesülteken innen és semmi esetre sem túl.
2013.07.27.
A minap egy horgászboltba vitt a szükség, mert megelégeltem a drávai csukák műcsalijaimra kifejtett rettenetes szájprését, amely szó szerint megkeserítette és megnehezítette a horogszabadítást.“ -Jó napot kívánok, szájfeszítőt keresek. -Szájfeszítőt júliusban? -Igen, azt. Júliusban. -De hát szájfeszítő csak ősszel lesz. -Miért csak ősszel? -Mert akkor megy a csuka. Akkor van a szezonnya.” Igen, így mondta. Így. Két ennyel. Szezonnya… A szombati peca ismételten -mint azt már megszoktátok- az emberi tudatlanság, a vadvízi nyers életérzés és a tradicionális metafizika jegyében telt, parádés halakkal megfűszerezve. Persze szigorúan csukák nélkül, mert a csuka ideje csak akkor jöhet el, ha majd arra a homo sapiens engedélyt ad.
2013.07.19.
Még mielőtt megfeszülne a musculus latissimus dorsi, van szerencsém örömmel jelenteni, hogy két páratlan ritkaság futott be az AtyafiPeca főszerkesztőségébe a wobbler pályázattal kapcsolatosan. Velük a közeljövőben még találkozni fogunk, mert a tengelyhatalmak oldalán fognak harcba szállni a “szövetséges hordák” és a “bolsevik balinhadak” ellen. Addig is maradnak a hajnali csipás szemek, a korai rántották, a sportszeletek, a Gösserek és a mezétlábas magány. És természetesen marad -ahogy azt a kor szellemes megkívánja- az elhatárolódás. A ragacsos gél, amelyik már-már olyan cunci, hogy aranykeretbe kéne foglalni.
2013.07.13.
Sosem gondoltam volna, hogy a mai nap éppen egy kápitális méretű szilvaorrú keszeggel ajándékoz meg és hab a tortán, hogy felszínen, popperrel sikerült lépre csalnom, egészen hihetetlen és elképesztő módon. Részletek a folytatásban!
2013. 07. 05. és egy-két keresetlen gondolat, tőlem…
Nehezen tudtam erre az olvasmányra ráhangolódni és csak azoknak az Olvasóimnak tudom tiszta szívvel ajánlani, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy néha el tudnak vonulni egy csendes kis sarokba, mert ez nem az a fajta könyv, amit az ember a buszon reptében kiolvas. A Mennyiség Uralmát és az Idők Jeleit ajánlott nap, mint nap forgatni és akár többször elolvasni egy adott fejezetet a megértés könnyítése végett, mert ebben a műben kerülnek tisztázásra a Tradicionális Metafizikában használatos alapfogalmak, melyek szinte nélkülözhetetlenek azok számára, akik ezen a vonal mentén szeretnének tovább haladni. Most pedig ragadjuk meg az evezőt és ne legyünk restek kiülni egy homokpadra, egy jó könyv, egy hideg sör és egy pergető pálca társaságában.
“A Mennyiség uralma és az Idők jelei a magyarul megjelent művek közül a Biblia után hozzávetőlegesen a második legkomolyabb mű.”
(Dr. László András)
A minap azon filóztam, hogy nem nagy kunszt halat fogni. Pláne nem akkor, ha azért megyünk, hogy halat fogjunk. “És mit fogtál, Palikám” -hangzik el gyakran az asszony kérdése, de sosem értettem, hogy miért firtatják. Hiszen, ha jobban belegondolok, azt sem szokás megkérdezni, este a munkából hazaérkezvén, hogy Béluskám ma sikerült beérned a munkahelyedre? Miért kérdezünk egyértelmű dolgokat? Mennyivel izgalmasabb lenne, ha mondjunk asszonykánk emigyen tenné fel az ominózus kérdését: “Már megint nem fogtál semmit, Béla?” Ugye mennyivel jobban hangzik? Mert elmenni pecázni és halat fogni nem nagy kunszt! Sőt, egyáltalán nem az. Viszont elmenni horgászni és nem fogni halat… Na az már valami, barátom, azért már érdemes valahová kiváltani akár az éves engedélyt is…
A fentebb látható felvételt megéri nagyban nézni, mert egy hangyabokányit térhatással bír)
atyafipeca.hu 
