Az Igazi Tavasz első napja…
Hajnalban megdermedtem a ködben. Délelőtt az énekesmadarak énekét hallgattam. Délben úgy sütkéreztem a verőfényes napsütésben, mint a tavaszi legyek a házak falán. Délután örömtáncot jártam a halakkal. Estefele pedig lustán elnyúltam az árnyakkal. A mostani pecát nem kommentálnám. Kár lenne érte. (Természetesen a képek összes főszereplője szabadlábon védekezhet tovább…)
2013.04.08. Tavaszi (?) hegymenet
“Valami itt, valami most, valami már, vagy valami még nincsen, nem van, így van… Elmegy a nyár, aztán az ősz, aztán a tél, de megint a nyár. Nincsen tavasz, na hova lett, na hova tűnt az évszakunk? Mit mondasz erre?”
Féktelen elmélkedéseim.
A mai 330-as víz sodrása kegyetlenül kiszívott belőlem mindent, ami emberi. Ennyire munkás talán még sosem volt a Dráva. A nap csúcssebessége úgy 2.5-3 km/h lehetett árral szemben, de voltak szakaszok, amikor csak egy helyben lapátoltam. Mindezek ellenére remek kirándulást tudhatok a hátam mögött és ismét sikerült pár mesés helyet felfedeznem. Egyszer szívesen megmutatnám az önjelölt sport-daraszobrászoknak, hogy mitől lesz a horgászat sport… Bár néha az 50-60 kg etetőanyag bekeverése is kemény meló lehet…
2013.01.27.
B. Gyula “haver” volt. Na, nem az enyém, hanem az elvtársaké. Gyula irodájának egy konténer adott otthont, ahol érdekes keveréket alkotott egymással az acélszürke pácélszekrény, a Lenin mellszobor és az olcsó szocialista bútorok elegye. A szocialista bútor biza nem tölgyfából készült akkortájt, mert az nagyon polgári lett volna. Gyula Nívájával állatokra, Mazdájával nőkre vadászott. Dzsuszti általában farmerban és fa klumpában járt és az is megesett néha, hogy behozott egy elejtett vaddisznót a gyár udvarára. Ezen alkalmakkor általában kínos zavarba jöttem, mert nem tudtam megkülönböztetni a vaddisznót Gyulától. “Gyönyörű példány, gratulálunk Dzsusztikám!” – mondták a melósok és én ilyenkor mindig Gyulára emeltem a tekintetem… Sőt egy alkalommal az is megesett, hogy megkértek, segítsek már a vaddisznót visszagyömöszölni a csomagtartóba és én hirtelen azon kaptam magam, hogy a lábánál fogva próbáltam meg Gyulát kibillenteni az egyensúlyából… Azonban, a sok morfológiai hasonlóság ellenére volt egy jelentős különbség Gyula és a vaddisznó között. Előbbi minden téren semleges, de utóbbi nem csak konformista és opportunista, hanem még kommunista is volt… Ennek idestova már 23 esztendeje. Azóta Gyulából valószínűleg már “pénzügyes” lett. Ha nem is belőle, de a fiából biztosan.
2013.01.19. Köménymagos evezés…
A mai túra kétségtelenül a szemlélődés jegyében telt. Vittem magammal horognyelet is, de nem került a kezeim ügyébe. Került viszont tojás, köménymag, szalonna és kóbász a jobbik fajtából. Határozottan jól esett a nem horgászás. Már csak a horgászatról kell leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok majd gyönyörködni…
“Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok majd gyönyörködni.”
Hamvas Béla
2013.01.12. Töredékek a Scientia Sacrá-ból
Az 1.2-es metálbordó színű Puntó szépen falta a kilométereket. Nem csoda, hisz gazdája, a 75 kilogrammos Atyafi erőteljesen nyomta a pedált. A gázpedált. A 42-es lábával. A kirándulás nagyon ígéretesnek ígérkezett, mert a Dráva folyó 100 centiméteres magasságban tanyázott és a légnyomás 1018 “higanypászkál milibár” volt. Egyébként Atyafi jó szokásához híven ismét elvitte magával a 410 centiméter hosszú és 23 kilogramm súlyú polietilén kajakját, hogy hűséges kis társa társaságában evezgessen a Dráva szédületesen gyors(helyenként akár 2 méter per szekundumos) sodrásában. Hajnalban -5 fok volt és 65 kilométer per órás átlagsebességgel hajtott, de ez nem akadályozta meg a rend éber őreit abban, hogy lézernyalábbal nyalogassák a csaknem 1 tonnás Fiat Puntó típusú személygépkocsi lökhárítóját. Halat nem sikerült fognia, de így legalább nem kerültek olyan sületlenségek “papírra”, miszerint visszahelyezte a halat az őt megillető éltető elemébe és a colstok sem lett kihúzva a kinek a nagyobb a pöcse égisze, vagy szászlaja, vagy mifenéje alatt, vagy felett, de inkább mégiscsak ALATT.
2013.01.01. 2012.12.31.
Az Új Esztendő legelső, akarom mondani az Óév legutolsó napját ismét pecával és evezéssel töltöttem. Alacsonyan repkedtek a mínusz hármak, de szerencsére a szonár képernyője elvonta a figyelmemet az igencsak elgémberedett lábaimról. A harmadik szememnek köszönhetően végre sikerült ígéretes gödröket és töréseket találnom, azonban a halakra úgy néz ki, hogy még várni kell. Ennek ellenére igen eredményes horgászatot tudhatok a hátam mögött, mert az úszó horgászboltnak köszönhetően a műcsalijaim száma szépen megszaporodott. Év végi kiárusítás volt. Egyet sem fizet, 10-et kap…
2012.12.21. Kriminális bejegyzés
A cseppet sem könnyű filozófiai értekezések után itt van egy kis könnyed szórakozás egy kakaós csiga, pár darab szvimbéjtsz és a Téli Dráva személyében. A Téli Dráva mindenképpen nagy T-t érdemel, mert ilyenkor végre nagyobb teret kap az evezés és a túra, a szemlélődés és a feloldódás jegyében. A halak a gödrökben már úgyis magukra húzták az iszap paplant, úgyhogy nincs miért kepeszteni, nincs miért törtetni.
2012.11.24. Made in Hungary
Annak ellenére, hogy nem tartom magam egy nagyétkű embernek, mégis rengetek kanál volt nálam. És nem csak karcsúak, vékonykák, hanem olyan szélesek és nagyok, hogy az ember kevesebb, mint egy perc alatt végzett volna egy nagy tál húsleves kikanalazásával. Nap végére igazán jóllaktam és alig tudtam partra tántorogni, párdon, támolyogni…
2012.10.04. Kenart Hunter
Végre a Kenart szakasz külön laktanyát kapott, mert állandóan összeakasztották a horgaikat más hadtestek katonáival. Néha olyan nagy tömegverekedés volt a fedélzeten, hogy egy örökkévalóságnak tűnt, míg szétválasztottam őket. Most ez is a helyére került. Rend, Fegyelem, Pedantéria! Szóval ez lenne a kenartos bejegyzések 3. része. Az első részt itt, míg a másodikat itt találod. No, akkor csapjunk a kenartok közé! Ismét és nem utoljára.
atyafipeca.hu 