2015.05.21. “Elhangzott már az előadásaimmal kapcsolatban, hogy én mindig ugyanarról beszélek. Ez az állítás egyfelől igaz, másfelől azonban egyáltalán nem. Egyfelől igaz, mert egyetlen alaptémám van. A Metafizikai Tradicionalitás. Ez az egyetlen alaptémám. Ezt azonban különböző oldalról világítom meg, különböző aspektusait próbálom láttatni, látni és láttatni. Úgyhogy tulajdonképpen most is erről lesz majd szó.” László … Regina Philosophiae részletei…
2015.05.14. Elmosolyodtam, mikor megláttam Julius Evola “Lázadásának” könyvtári példányáról készült fotóját a videóban. Jól emlékszem, hogy a könyv kemény borítója be volt nyomódva az Á betű felett. Én -ha csak akaratlanul is-, ezzel a csekélységgel (egy fényképpel) járultam hozzá a fenti film létrejöttéhez. Azóta egy Olvasó jóvoltából, már saját példányra is szert tehettem. Egyébként nagyon … Hagyomány részletei…
2015.04.26. “Vallás, filozófia, tudomány könnyíteni akar, mint mondják, az élet terhein, a hagyomány az embernek visszaadja önmagát.“ Régóta vadásztam rá. Megjött. 1988-as példány. Sosem volt még fellapozva. Huszonhét évig várta ezt a pillanatot. Tegnap este, lefekvés előtt beleolvastam és még mielőtt elnyomott volna az álom arra gondolatom, hogy mekkora áldás, hogy “akadt” itt valaki, aki … Hamvas Béla: Scientia Sacra részletei…
2015.03.25.
“…mindazonáltal aligha lehet eléggé csodálkozni ama tudományos -vagy inkább szcientista- népszerűsítők szónoklatainak ünnepélyes ostobaságán, akik minden alkalommal sietnek kijelenteni, hogy a modern tudomány szüntelenül kijjebb tolja az ismert világ határait, tekintve, hogy ez homlokegyenest ellentéte az igazságnak, ugyanis a szóban forgó határok még soha nem voltak annyira szűkösek, mint a profán -állítólagos- “tudomány” elgondolásaiban, mint ahogy a világ és az ember sem volt még soha ennyire összezsugorítva, egészen addig a pontig, amikor már merőben korporális entitásoknak tekintik őket, megtagadva tőlük a valóság bármilyen más rendjével való kommunikáció legcsekélyebb lehetőségét is.” René Guénon
2015.02.01.
(Nem gondolkozni éppen olyan veszélyes, mint gondolkozni. Sőt, ki tudja, talán még veszélyesebb. Hamvas Béla)
2013.09.17. Avagy egy kis friss levegő…
Mint azt már korábban említettem megjelent a Magyar Hüperión második száma, mely remek külsejével és még becsesebb belső tartalmával nem hiányozhat a Tradicionalitás keskeny és kanyargós ösvényére tévedt olvasó könyvespolcáról. A folytatásban, egy kurta és felületes bejegyzés erejéig megpróbálok egy kis ajánlót, vagy inkább ismertetőt írni a fentebb említett témakörben elmélyedni kívánó olvasó kedvéért. Ha csak egyvalaki olvassa, már megérte alapon, hiszen Guénon óta tudjuk, a hogy a kvalitás és a kvantitás közé sosem kerülhet egyenlőségjel.
(Mindenesetre elég árulkodó és furcsa dolognak tartom, hogy a Magyar Hüperiónt a jelenlegi kulturális élet agyonhallgatja és többek között, éppen ebből kifolyólag egy olyan emberre hárul az ismertető, történetesen rám, akinek olykor még az alapműveltség terén is nehézségei támadnak. De ez már hadd ne legyen az én szégyenem.)
2013.02.10. Panta moi exestin, avagy veszélyes vizeken..
„1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) – nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon milyenek lehetnek az ország írástudói? De, szétnézve az országban, mindent megértettek volna. “ (Szőcs Géza)
2013.02.02. Olvassátok páctársaim!
“A húszas évek elején, mindjárt a világháború után Hofmannsthal észrevette, hogy a polgár átalakult akárkivé. A polgár arcéle sohasem volt valami éles, a zseni esetét kivéve, aki persze nem volt más, mint a polgár tiltakozása önmaga ellen, ritkábban túlnövése önmagán. Régebben a lelkészt meg lehetett különböztetni a szakácstól. A határok ettől az időponttól kezdve kezdtek teljesen elmosódni. Olyan volt ez, mint amikor a festékes dobozok kilyukadnak, és minden szín összefolyik. Vagy amikor az egész ebédet a vödörbe öntik. Az akárki ilyen moslékkorszakban keletkezett. Az emberben még volt a jellegnek valamely árnyalata, de inkább csak mint díszlet. Mindegy, hogy ki kicsoda. Az akárki azt mondja, hogy a jelleg nem is fontos. A lényeges az, hogy számítását megtalálja. Az emberek felcserélhetők lettek. Többnyire a nők is. Mert az akárki akárkit vesz feleségül. A házasság olyan, amilyen. A társadalom is olyan, amilyen. Az állam is. Csak az üzletnek kellene a többinél különbnek lennie, de végül az is olyan, amilyen…”
2013.01.19. Köménymagos evezés…
A mai túra kétségtelenül a szemlélődés jegyében telt. Vittem magammal horognyelet is, de nem került a kezeim ügyébe. Került viszont tojás, köménymag, szalonna és kóbász a jobbik fajtából. Határozottan jól esett a nem horgászás. Már csak a horgászatról kell leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok majd gyönyörködni…
“Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok majd gyönyörködni.”
Hamvas Béla
2013.01.12. Töredékek a Scientia Sacrá-ból
Az 1.2-es metálbordó színű Puntó szépen falta a kilométereket. Nem csoda, hisz gazdája, a 75 kilogrammos Atyafi erőteljesen nyomta a pedált. A gázpedált. A 42-es lábával. A kirándulás nagyon ígéretesnek ígérkezett, mert a Dráva folyó 100 centiméteres magasságban tanyázott és a légnyomás 1018 “higanypászkál milibár” volt. Egyébként Atyafi jó szokásához híven ismét elvitte magával a 410 centiméter hosszú és 23 kilogramm súlyú polietilén kajakját, hogy hűséges kis társa társaságában evezgessen a Dráva szédületesen gyors(helyenként akár 2 méter per szekundumos) sodrásában. Hajnalban -5 fok volt és 65 kilométer per órás átlagsebességgel hajtott, de ez nem akadályozta meg a rend éber őreit abban, hogy lézernyalábbal nyalogassák a csaknem 1 tonnás Fiat Puntó típusú személygépkocsi lökhárítóját. Halat nem sikerült fognia, de így legalább nem kerültek olyan sületlenségek “papírra”, miszerint visszahelyezte a halat az őt megillető éltető elemébe és a colstok sem lett kihúzva a kinek a nagyobb a pöcse égisze, vagy szászlaja, vagy mifenéje alatt, vagy felett, de inkább mégiscsak ALATT.
atyafipeca.hu 