jászkeszeg – atyafipeca.hu

2013-08-122021-10-23

Vetület

2013.08.12. Mese, csalódás, álom…

A júniushoz képest már észrevehetően kevesebb fénnyel kell gazdálkodnunk, viszont a delelő nap vigasztalásként hosszabb árnyékkal ajándékoz meg minket. Állsz a homokon és azt mondod; Csípd meg Ecsém, észre sem vettem, hogy ennyire megnyúltál! És leghűségesebb társad nem szól, csak ácsorog és a nap előrehaladtával csak nyúlik és nyúlik és nyúlik, míg estére olyan messze kerül tőled, hogy szinte már kiabálnia kell az embernek, hogy szót értsen vele. Érthetetlen hiszen a lába itt, a feje meg amott, a homokpadokon túl, oválisra görbülve, ebben a vetületben, a létesülteken innen és semmi esetre sem túl.

“Vetület” részletei…

2013-07-282021-10-23

Csuka; a nagy közhely

2013.07.27.

A minap egy horgászboltba vitt a szükség, mert megelégeltem a drávai csukák műcsalijaimra kifejtett rettenetes szájprését, amely szó szerint megkeserítette és megnehezítette a horogszabadítást.“ -Jó napot kívánok, szájfeszítőt keresek. -Szájfeszítőt júliusban? -Igen, azt. Júliusban. -De hát szájfeszítő csak ősszel lesz. -Miért csak ősszel? -Mert akkor megy a csuka. Akkor van a szezonnya.” Igen, így mondta. Így. Két ennyel. Szezonnya… A szombati peca ismételten -mint azt már megszoktátok- az emberi tudatlanság, a vadvízi nyers életérzés és a tradicionális metafizika jegyében telt, parádés halakkal megfűszerezve. Persze szigorúan csukák nélkül, mert a csuka ideje csak akkor jöhet el, ha majd arra a homo sapiens engedélyt ad.

“Csuka; a nagy közhely” részletei…

2013-07-202021-10-23

De csak a falig

2013.07.19.

Még mielőtt megfeszülne a musculus latissimus dorsi, van szerencsém örömmel jelenteni, hogy két páratlan ritkaság futott be az AtyafiPeca főszerkesztőségébe a wobbler pályázattal kapcsolatosan. Velük a közeljövőben még találkozni fogunk, mert a tengelyhatalmak oldalán fognak harcba szállni a “szövetséges hordák” és a “bolsevik balinhadak” ellen. Addig is maradnak a hajnali csipás szemek, a korai rántották, a sportszeletek, a Gösserek és a mezétlábas magány. És természetesen marad -ahogy azt a kor szellemes megkívánja- az elhatárolódás. A ragacsos gél, amelyik már-már olyan cunci, hogy aranykeretbe kéne foglalni.

“De csak a falig” részletei…

2013-06-302021-10-23

EgérHal!

2013.06.29.

Egérhal, halegér. Egérhalazni, egérhalazható, egérhalazós, egérhalazás, egérhaltalan, egérhal-szerű, egérhal szagú, megegeresedett egérhal, megegeresedett halegér. Haltalan egér és egértelen hal. Egér mérget evett hal és varsába úszott egér. Pufira ment egér és sajtra ment hal. Tovább is van, mondjam még?

“EgérHal!” részletei…

2013-06-212021-10-23

Ormánság, a Nagybetűs Élet

2013.06.20. Avagy nem UL-nek való vidék…

Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás. Lehetséges, hogy az Ormánság elmaradott vidéke az ájrópúnios és csuda modern országunknak, de azért ezen a vidéken még van lehetőségük a gyerekeknek az igazi szocializációra. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem csak a mesterséges szülői búra alatt, hanem azon kívül is élhetnek és ez nagyon a kedvemre van. Talpraesett, vásott srácok, akik egy nyári szünidő alatt többet élnek, mint egynéhány városi majom elkényeztetett üvegház-kölke, akinek összerezzen a lába egy kutya láttán és aki úszni is csak virtuálisan tanult meg, otthon, a számítógép előtt, gps jeladóval a valagában. Mert anyu és apu tesz róla, hogy mire te is nagy leszel, addigra marokszám zabáld az antidepresszánsokat és ne csak személyi edződ, de személyre szabott pszichiátered is legyen…

“Ormánság, a Nagybetűs Élet” részletei…

2012-08-052021-10-23

Csukázás Radnótival

2012.08.05. És egy hangyabokányi szakértés…

Rebbenő szemmel ülök a fényben,
rózsafa ugrik át a sövényen,
ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
surran a villám, s már feleselget
fenn a magasban dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad lenn a tavaknak,
s tükre megárad. Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat, már esik is kint,
vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket.

Radnóti Miklós

“Csukázás Radnótival” részletei…

2012-07-152021-10-23

Popperezés Alberttel

2012.07.15. Avagy titánok a töklevelek alatt

“- Higgye el nekem, az a fontos, hogy ne legyünk gyávák. Ha már elérkezett az idő, akkor gondoljuk végig. Akkor ne féljünk kimondani a szavakat. Azt, hogy utolsó, meg az ilyent. Akkor már nem szabad félnünk az ilyen szavaktól. Utolsó. Hát igen uram, ez az utolsó virág, ami ezen a földön az én számomra termett. Ezen a földön, érti? Ezzel legyünk tisztában végre. – Az ember általában fél a szavaktól. Megszokta, hogy féljen tőlük. Mert egy életen keresztül egyebet sem hallott, csak szavakat, és rendesen nem volt semmi a szavak mögött, amiket hallott. Hányszor hallottuk életünkben, hogy “örökké”, “soha”, “utolsó”, és hányszor mondottuk ki magunk is őket, és nem éreztünk semmi különöset amellett, mert hiszen tudtuk, hogy az “örökké” mögött nincsen az örökkévalóság, és a “soha” mögött nincsen a végső megsemmisülése valaminek. És most aztán egyszerre úgy jártunk, mint a mesebeli pásztorlegény, aki naponta “farkas”-t ordított és amikor valóban eljött a farkas, ordítani sem mert, mert nem volt több hitele a szavának…

“Popperezés Alberttel” részletei…

2012-05-112021-10-23

Rapture II

2012.05.09. SzentHáromság

Ebben a bejegyzésben a két legutóbbi lapátolásról szóló kalandjaimat mesélem el. Az első kevesebb halat adott és az áradó Dráván, a hegymenetben megtett csaknem 20 kilométeres táv szép bőrkeményedésekkel és hólyagokkal ajándékozta meg a tenyerem, míg a legutóbbi kalandom alkalmával csudálatos VMC hármashorgokat kaptam a hólyagjaim közepébe. Legalább lecsapoltam belőlük a folyadékot…

“Rapture II” részletei…

2012-04-102021-10-23

Hely kiadó

2012.04.09. Húsvéti merengéseim a semmiről

Csendes, nyugodt környezetben, gyönyörű panorámával, ideiglenes napozóágy kiadó. Villany, tévé nincs és a szomszédok gyakran hangosak…

“Hely kiadó” részletei…

2012-03-262021-10-23

Halparádé 2. rész

2012.03.24-25. Lelkes evezés…

A hétvégi örömködés második napja már mezétlábas időjárásban zajlott. Előkerült a napgeci és csupasz talpasokkal kóboroltam a homokpadokon. A viharos szél időnként megtréfálta a das Boot kapitányát, de ennek ellenére a fedélzeten rend és pedantéria uralkodott. Élelem hiányában háztartási keksz és Dráva víz került a kazánba és a gépház 100%-on üzemelt. Árral szemben még a lelket is kieveztem magamból. Így esett, hogy nap közepére túljutottam a holtponton, nyoma veszett a fáradtságnak és egyre könnyedebbnek éreztem magam. Olybá tűnt, mintha két részre szakadtam volna, vagy mintha legalábbis elhagytam volna a testem. Maradt a lélek. Lelkes voltam. Határtalanul.

“Halparádé 2. rész” részletei…