Kaczvinszky József: A Hét Beavatás

2015.04.05. Elolvastuktam.

Az első fokozatot a Kelet Világossága tárgyalja, mely három kötetet foglal magába. Éppen ezért A Hét Beavatás már a második lépcsőfokkal indít. Kaczvinszky stílusa bizony-bizony nem “hamvasi” és híján van a Guénontól megszokott összetett mondatok tárházának, melyek képesek -mindenféle megszakítás nélkül- egész oldalakat átívelni. Kaczvinszky esetében nem igazán találkoztam a szellemmel, az Átmannal és a tudatfelettivel, inkább csak lélekkel és altudattal, ami valószínűleg ezeknek felelhet meg, és olyan újabb fogalmakkal is megismerkedhettem, mint például a karakter, a szamszkára, a Természet és az aszpektusok. Kaczvinszky egyébként nem szívbajos, ajtót berúgva, az udvariasság minden formáját nélkülözve tör be a “komfortos házba” és oly végletesen tételezi azt a bizonyos filozófiai tabut, hogy közben még nevén sem nevezi azt. A könyv második felében néha tapintható és érezhető volt egyfajta humanisztikus és megengedő attitűd és egy kis “new age-es” szájíz, de ez valószínűleg csak annak tudható be, hogy az író által elővett fogalmak (pl. szeretet) az utóbbi időben súlyos nivelláción és hamisításon mentek keresztül. A Hét Beavatás egyébként 1946-ban (!) íródott és a “negyedik beavatás” után már igen nehéz (még az olvasás szintjén is) nyeregben maradni. Ez a könyv igazából véve csak egy “igazán szűk rétegnek szól és szólhat”. Számomra igen nehéz, de egyben kivételes olvasmánynak bizonyult. Mindenképpen fontos állomást képvisel a valóságról alkotott kép(ünk)em helyreállításában.

Van folytatás is…

“Kaczvinszky József: A Hét Beavatás” részletei…