Címke: kajakos horgászat

Nyílt levél Busa Bódoghoz és egyebek…

Tisztelt Busa Bódog Bátyám!

Hatalmas megtiszteltetés a számomra, hogy férfiasan feszülhettünk egymásnak az Ormánsági Colosseum sátrának mélykék ege alatt, ahol az Abu kurbli túlvilági visítását visszhangozták a fák és ahol a karikába hajlott Cherrywood recsegését vitte a szél. Ön oly kiválóan és acélosan harcolt, hogy csaknem egy órán át és egy folyamkilométeren keresztül Ön lehetett a “das boot” kapitánya, kormányosa és hajtóműje is egy személyben. Elismerem, hogy Önnek sikerült eltérítenie a hajómat. Az események sodrásában én csak egy passzív statiszta lehettem, aki a történéseket inkább csak elszenvedte, mintsem aki aktívan részt vett bennük. Akárhogyan is történt a küzdelemből én kerültem ki győztesen és mikor bunkósbottal a markomban, terpeszben álltam Ön felett és mikor már a kecskebékák is lefelé fordították a hüvelykujjukat, miszerint elérkezett a recipe ferrum drámai felvonása, én balga lélek gyengeségemre ismét elkövettem azt a súlyos és megbocsáthatatlan hibát, hogy az Ön mókás és felettébb mulatságos szemébe néztem, aminek valahol egészen máshol kéne lennie, mint ahol ön azt viseli, szóval így esett, kedves Bódog bátyám, hogy Ön mosolyra fakasztott engem és kiesett… Bizony kiesett a kezemből a furkósbot és Ön ismét szabadlábon védekezhetett tovább. Mindezek ellenére Önnek tudnia kell, hogy bár párharcunk az eddig általam megtapasztalt minden lehetséges dimenzión túlmutatott, Ön kedves Busa Bódog bátyám úgy néz ki, mint aki benéz. Pont, mint Ildikó. A Lendvai. Ezt mindenképpen el kellett mondanom Önnek kedves bátyám, de ez ne legyen ok a bánatra, mert bizony mondom Önnek nincs szerencsétlenebb és szánalmasabb látvány, mint egy bús busa. Jobb, ha boldog a Bódog!

Tisztelettel: A kapitány (akinek egy kis időre kiesett a kormánykerék a kezéből)

Tovább is van, mondjam még? Kattints a folytatásra! 

“Busa Bódog és a haverok” részletei…