Julius Evola: A modern zene és a jazz

2015.07.02. 

Viator küldte hozzászólásként és annyira jól sikerült megragadnia a lényeget, hogy ez alkotja a jelenlegi bejegyzés bevezetőjét. A folytatásban pedig meglovagoljuk Evola tigrisét… 

“Ha már Robert R. Reilly neve felmerült, legyen szabad hivatkoznom a “Szférák zenéje” című írására. Éppen Schönberggel – a zenei demokrácia atyjával – kapcsolatban írja a dodekafóniával kapcsolatban:

“To constructs this system he had to make music outside of the realm of nature into abstract ideological system.” Now Schoenberg’s attempted solution was to replace consonance with dissonance and to say that dissonance was the new norm.”

Gyönyörű és direkt megfogalmazása annak az ellenérzésnek, ami már régóta bennem is meg volt ezzel a zenei stílussal kapcsolatban. Egyszer egy képzett zenetanárnak említettem hasonló Reilly-hez meglátásomat, mely szerint Schönberg a disszonanciát zenei stílussá emelte. A tanár nagyon finoman, de egyértelműen jelezte, hogy zenei analfabétának, már már gyenge elméjűnek tart.

Megítélésem szerint viszont Schönberg a modernizmus rejtett csapdáinak áldozata lett. Ő is úgy akarta felszabadítani (megváltani) a formákat, hogy nem volt meg az a princípium, amibe azokat visszaintegrálhatta volna. Csak széttörte a zenei keretet, ezáltal nem szabaddá tette a hangokat, hanem szabadossá. Kakofóniává.

Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a jazz műfajának megítélése. A jazz egy életveszélyes műfaj. Újabban a “zene dzogcsenjének” szoktam hívni. A dzsogcsen a tudat centrumára, a jazz pedig a hangok princípiumára irányuló KÖZVETLEN aktus (a kettő végső soron ugyanaz). Természetesen itt minden egyéb műfajnál fontosabb az előadó személye, pontosabban személyfelettisége. Szabados György nagyon jól megértette a jazz zenész ebbéli felelősségét.

Nagyon sok “ösztönből” játszó jazz előadónak szerintem fogalma sincs, hogy milyen erők játékszerévé válik “átszellemült” produkciója közben. Szóval csínján a jazz hallgatásával…”

“Julius Evola: A modern zene és a jazz” részletei…

Szexus

2014.05.09. A Nemek Közötti Kapcsolatok…

“Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy a jelenlegi folyamatok a szexusnak a felszabadulása felé, és egyáltalán nem a szexustól való felszabadulás felé tartanak. Az viszont nyilvánvaló, hogy a szexus és a nő a jelenlegi társadalom uralkodó motívuma, ami egyébként egy civilizációs ciklus minden végső fázisának fenomenológiájához hozzá szokott tartozni. Egy krónikus szexuális mérgezettségről beszélhetünk, amely a jelen korszak sajátja, és amelynek nagyon sok megnyilvánulása van a közéletben, a szokásokban, a művészetben. Ennek másik oldala egy tendenciózus nőuralom, avagy a nő szexuálisan orientált elsőbbsége, ami a maga részéről a férfinem materiálista és prakticista involúciójával van szoros kapcsolatban…”

“Szexus” részletei…

Ösztönöktől vezérelve

2014.04.18. Avagy vissza a természetbe?

Valamelyik nap “az egyik roppant népszerű” horgász- és vadászcsatorna (kanális) honlapján az alábbi mottóra lettem figyelmes: “Ösztönöktől vezérelve.” A sors iróniája, hogy már régóta szerettem volna magamban letisztázni ” a természet lágy ölén” című szentimentális “love story” mibenlétét, de még mielőtt alaposabban megrághattam volna a témát Julius Evola ismét a segítségemre sietett. Érdekes, hogy az általam olvasott könyvekben mindig megtalálom az adekvát választ azokra a kérdésekre, melyek éppen foglalkoztatnak. A folytatásban górcső alá vesszük a rousseau-i “vissza a természetbe” életérzés pozitív(?) és negatív oldalait, méghozzá szigorúan a tradicionalitás egyedi szűrőjén keresztül.

De még mielőtt nekilendülnénk, hadd legyen szabad visszautalnom az “Ösztönöktől vezérelve” sokatmondó szlogenjére, mert egy ilyen beszédes és önmagán túl(alul) mutató “önmeghatározás” szinte már-már kórrajzba illő, úgyhogy hiba lenn elmenni mellette. Ösztönöktől vezérelve; vagyis vezetve, vezéreltetve, irányítva. Ebben az összefüggésben éppen az ember az, aki a cselekvést elszenvedi, vagyis ő a cselekvés tárgya; az uralt, a mozgatott. Vajon milyen minőséget képviselhet egy olyan “ember”, aki még büszke is arra, hogy saját ösztönei pórázán van “lazára” engedve? Most pedig következzék egy rövidke részlet a Meglovagolni a Tigrist c. könyvből. A fejezet címe már önmagában is beszédes. »”Az állati eszmény.” A természet iránti érzés.« 

“Ösztönöktől vezérelve” részletei…