Halpusztulás

2013.09.28. Avagy az egészből hiányzik valami.

Az idei tavasz nagy vizei különösen kedveztek kedvenc vizem még kedvesebb halainak. Millió szám úsztak benne az ivadékok, a védett halak, a nagy domolykók, jászok, balinok ezrei és csukák megszámolhatatlan sokasága. Úsztak. Mindez, sajnos múlt idővé lett. Mert valaki, valahol megnyitott egy csapot és szándékosan, vagy merő tudatlanságtól vezérelve beláthatatlan folyamatokat indított el. Ecce homo. Íme az ember…

“Halpusztulás” részletei…

Ormánság, a Nagybetűs Élet

2013.06.20. Avagy nem UL-nek való vidék…

Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás. Lehetséges, hogy az Ormánság elmaradott vidéke az ájrópúnios és csuda modern országunknak, de azért ezen a vidéken még van lehetőségük a gyerekeknek az igazi szocializációra. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem csak a mesterséges szülői búra alatt, hanem azon kívül is élhetnek és ez nagyon a kedvemre van. Talpraesett, vásott srácok, akik egy nyári szünidő alatt többet élnek, mint egynéhány városi majom elkényeztetett üvegház-kölke, akinek összerezzen a lába egy kutya láttán és aki úszni is csak virtuálisan tanult meg, otthon, a számítógép előtt, gps jeladóval a valagában. Mert anyu és apu tesz róla, hogy mire te is nagy leszel, addigra marokszám zabáld az antidepresszánsokat és ne csak személyi edződ, de személyre szabott pszichiátered is legyen…

“Ormánság, a Nagybetűs Élet” részletei…

Bort, Búzát, Békességet!

2012.07.12. Avagy lózungot vegyenek…

Ma nagy esemény történt Drávasztárán. Fehér Inges Úriemberek látogattak el a kikötőbe és magassarkú cipőben tipegő hölgyekben sem volt hiány. Mint később kiderült, többek között azért jöttek az elmaradott térségbe, a pórnép közé, hogy “beemeljék őket az Ős Dráva Programba és, hogy a fejekbe rendet tegyenek.” És nem utolsó sorban még az “Ormánság erkölcsi alapjait is vissza szeretnék erősíteni…”

“Bort, Búzát, Békességet!” részletei…

Feje tetejin a világ!

2011.09.24-25. Két napos túra.

Azt hiszem lassan masszőrhöz kell mennem. Áradt a Dráva. Robogott, mint egy gyorsvonat. Olyan a hátam, mint egy pattanásig felfújt gumiabroncs. Még a lelket is kiszívta belőlem a folyó. Nem ért a dolog meglepetésként. A kajakos peca nem egy leányálom, mondhatni nem fenékig tejfel és cseppet sem habostorta. Főleg a Dráván nem. És ráadásul valaki a feje tetejére állította a világot. Állítólag.

“Feje tetejin a világ!” részletei…

Domolykó galeri

2011.05.12. Szaporcai kalandjaim az Ormánságban

Kémes és Tésenfa között fekszik az árpád-kori Szaporca. Lassan talán ez a falu is az elnéptelenedésre van ítélve. Kevés a fiatal, mint az Ormánság legtöbb településén és sokan inkább az “üdvözítő” városi létet választják. Bár lehet, hogy ez részükről nem választás, hanem muszáj kérdése. A vidéket egyfajta reményvesztett hangulat öleli körbe. Magyarán mondva a mindenkori kormányok vastagon leszarják, hogy mi lesz az itt élő kisfalvak sorsa. Ők talán azért szurkolnak, hogy már gólya se jöjjön az Ormánságra és az embereknek még írmagjuk se maradjon, mert akkor egy problémával kevesebb. Az ormánsági emberek magukra lettek hagyva. Minden pénzt Budapestbe pumpálnak, mert ugye a mai világ fő ismérve a kifordítottság és a csík húzza a repülőt tünet. Nem a főváros van az országért, hanem pont fordítva, az ország van a fővárosért. Mély undor fog el ilyenkor és a hányinger kerülget. Na, de evezzünk tovább gyorsan, mielőtt még felbaszna az ideg és próbáljunk meg vigaszra és megnyugvásra lelni a szaporcai pajkos domolykók társaságában.

“Domolykó galeri” részletei…

A ma született báránka

2011.05.07. Kémes

Ez lenne a János c. bejegyzésem folytatása és amint látjátok ismét kijárt nekem a szépből. Az Ormánság tele van ellentmondásokkal. A vidék szó szerint embertelen és kihalt és mégis pezseg benne az élet. A víz szótlan és nyugodt, mégis lapítanak benne a halak. A két órája született báránka pedig felpattan és futásnak ered. “De há mit lehet itt tenni, hisz kipottyant belűle, hadd fusson, háá azéé van a lába!”

“A ma született báránka” részletei…

János

2011.05.06. Kémes

“Az Ormánság hazánk történelmi kistája. Határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól – ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. Az itt barangoló turista az érintetlen természet és érintetlen múlt örökségével találkozik. Barangoljunk az Ormánság vidékein és szívünkben újra Tündérországok nyílnak, amint találkozunk a régmúlt időkkel, a csenddel, a harmóniával és a szeretettel, amely ezen a tájon honos.”

“János” részletei…