Címke: René Guénon
Könyvajánló
2015.06.01. Ha már az egyik “aktív” Olvasó(m) szóba hozta pár perccel ezelőtt itt. Talán A Mennyiség Uralma és az Idők Jelei az a mű, amelyre legtöbbször hivatkoztunk itt a blogon, de nem lehet elégszer hangsúlyozni ezen olvasmány jelentőségét. Annak ellenére mondom mindezt, hogy még jelenleg -sokszori elolvasás után is- vannak a könyvnek olyan fejezetei, melyeket csaknem teljes homály … Könyvajánló részletei…
René Guénon: A titoktartással szembeni gyűlölet
2015.04.13. Részlet
“A Mennyiség Uralma és az Idők Jelei” már egy jó ideje az ágyam melletti komód tetején kapott helyett, hogy elalvás előtt, vagy éppen ébredés után könnyű szerrel elérhetővé váljon. Sokadszor olvasom immáron, de minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogy milyen mélységek, de inkább ritka levegőjű magasságok rejlenek benne. “Szellemi alpinistáknak” olyan, mint hegymászónak egy jóféle kötél, vagy, mint egy biztonságos fogás az egyik sziklának a meredek, csaknem függőleges falán.
Egyébként a titoktartással szembeni gyűlölet és türelmetlenség nekem már nagyon régen feltűnt, mint ahogy egyre kevésbé rajongok az úton-útfélen felmerülő laza és informális “tegezősdiért”. Ez utóbbi most tér és idő hiányában nem fog kibontásra kerülni, de ha csak indirekt módon is valahol kapcsolódik a továbbiakhoz, melyek mellett könnyelműség lenne egy laza vállrándítással elmenni. Elmélyült olvasást!
“René Guénon: A titoktartással szembeni gyűlölet” részletei…
Káprázó tenger
2015.03.25.
“…mindazonáltal aligha lehet eléggé csodálkozni ama tudományos -vagy inkább szcientista- népszerűsítők szónoklatainak ünnepélyes ostobaságán, akik minden alkalommal sietnek kijelenteni, hogy a modern tudomány szüntelenül kijjebb tolja az ismert világ határait, tekintve, hogy ez homlokegyenest ellentéte az igazságnak, ugyanis a szóban forgó határok még soha nem voltak annyira szűkösek, mint a profán -állítólagos- “tudomány” elgondolásaiban, mint ahogy a világ és az ember sem volt még soha ennyire összezsugorítva, egészen addig a pontig, amikor már merőben korporális entitásoknak tekintik őket, megtagadva tőlük a valóság bármilyen más rendjével való kommunikáció legcsekélyebb lehetőségét is.” René Guénon
A reneszánsz “humanizmusa” (A Sötét Kor)
20104.04.21. Kicsit másképp, mint ahogy az KÖZtudott…
“Az, amit ma “reneszánsznak” hívnak, mint már máshol megmutattuk, valójában nem újjászületés, hanem nagyon is sok minden halála volt; a görög-római civilizációhoz való visszatérés ürügyén, a “reneszánsz” annak csak legkülső felszínét vette át, mivel csak ezt a részt lehetett világosan fellelni az írott szövegekben; e tökéletlen restauráció teljesen felületi és mondvacsinált volt, mert csak olyan formák újratalálását jelentett, amelyekből az igazi élet már századokkal előbb kiröppent…”
Magyar Hüperión II.
2013.09.17. Avagy egy kis friss levegő…
Mint azt már korábban említettem megjelent a Magyar Hüperión második száma, mely remek külsejével és még becsesebb belső tartalmával nem hiányozhat a Tradicionalitás keskeny és kanyargós ösvényére tévedt olvasó könyvespolcáról. A folytatásban, egy kurta és felületes bejegyzés erejéig megpróbálok egy kis ajánlót, vagy inkább ismertetőt írni a fentebb említett témakörben elmélyedni kívánó olvasó kedvéért. Ha csak egyvalaki olvassa, már megérte alapon, hiszen Guénon óta tudjuk, a hogy a kvalitás és a kvantitás közé sosem kerülhet egyenlőségjel.
(Mindenesetre elég árulkodó és furcsa dolognak tartom, hogy a Magyar Hüperiónt a jelenlegi kulturális élet agyonhallgatja és többek között, éppen ebből kifolyólag egy olyan emberre hárul az ismertető, történetesen rám, akinek olykor még az alapműveltség terén is nehézségei támadnak. De ez már hadd ne legyen az én szégyenem.)
René Guénonnal a Dráván
2013. 07. 05. és egy-két keresetlen gondolat, tőlem…
Nehezen tudtam erre az olvasmányra ráhangolódni és csak azoknak az Olvasóimnak tudom tiszta szívvel ajánlani, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy néha el tudnak vonulni egy csendes kis sarokba, mert ez nem az a fajta könyv, amit az ember a buszon reptében kiolvas. A Mennyiség Uralmát és az Idők Jeleit ajánlott nap, mint nap forgatni és akár többször elolvasni egy adott fejezetet a megértés könnyítése végett, mert ebben a műben kerülnek tisztázásra a Tradicionális Metafizikában használatos alapfogalmak, melyek szinte nélkülözhetetlenek azok számára, akik ezen a vonal mentén szeretnének tovább haladni. Most pedig ragadjuk meg az evezőt és ne legyünk restek kiülni egy homokpadra, egy jó könyv, egy hideg sör és egy pergető pálca társaságában.
“A Mennyiség uralma és az Idők jelei a magyarul megjelent művek közül a Biblia után hozzávetőlegesen a második legkomolyabb mű.”
(Dr. László András)
Megtervezett Elavulás
2013.03.13. Peca helyett ismét veszélyes vizeken…
Tudtátok, hogy létezik a Földön egy villanykörte, amelyik már több, mint 110 éve folyamatosan világít? A fentebb látható film főszereplője ez a Körte Vilmos lesz (nem Vilmos Körte) és az ő története köré fog épülni a Tervezett Elavulás históriája. Ennek kapcsán néha eszembe jutnak “a régi idők” ABU-jai. Vajon milyen orsóval pergetnénk ma, ha az ABU megtartotta volna az eredeti irányvonalát? Ez persze nem csak a horgászcikkekre igaz, de minden egyébre is… (kattints a folytatásra)
Hamvas Béla: A senki
2013.02.02. Olvassátok páctársaim!
“A húszas évek elején, mindjárt a világháború után Hofmannsthal észrevette, hogy a polgár átalakult akárkivé. A polgár arcéle sohasem volt valami éles, a zseni esetét kivéve, aki persze nem volt más, mint a polgár tiltakozása önmaga ellen, ritkábban túlnövése önmagán. Régebben a lelkészt meg lehetett különböztetni a szakácstól. A határok ettől az időponttól kezdve kezdtek teljesen elmosódni. Olyan volt ez, mint amikor a festékes dobozok kilyukadnak, és minden szín összefolyik. Vagy amikor az egész ebédet a vödörbe öntik. Az akárki ilyen moslékkorszakban keletkezett. Az emberben még volt a jellegnek valamely árnyalata, de inkább csak mint díszlet. Mindegy, hogy ki kicsoda. Az akárki azt mondja, hogy a jelleg nem is fontos. A lényeges az, hogy számítását megtalálja. Az emberek felcserélhetők lettek. Többnyire a nők is. Mert az akárki akárkit vesz feleségül. A házasság olyan, amilyen. A társadalom is olyan, amilyen. Az állam is. Csak az üzletnek kellene a többinél különbnek lennie, de végül az is olyan, amilyen…”
René Guénon: A Modern Világ Válsága II.
Individualizmus
“Engedtessék meg azonban, hogy ne vágjunk jelenlegi mondandónk elébe, és hogy e ponthoz pusztán annyit tegyünk hozzá, hogy az individualizmus e szóvá tett változata a fő forrása az úgynevezett “nagy emberrel” kapcsolatos szánalmas illúziónak is; pedig a szó “profán” értelmében vett “zsenialitás” valójában egyáltalán nem valami nagy érdem, sőt még azt is megkockáztathatjuk kijelenteni, hogy egy modern “zseni” az igazi tudás hiányának felszámolására tökéletesen képtelen.”
atyafipeca.hu 