Bencével a Dráván
2012.06.03. Június harmadikán, június negyedikére. Keserű vidámsággal.
Szeretem a dohos szagú, antikváriumi könyveket. Beszédesek és a megsárgult lapjaikat igazi öröm összenyálazni. Nyirő csakúgy, mint Szabó Dezső, vagy Wass Albert a falu, a vidék írója. Márai az urbánus, polgárias stílusával nem igazán tudott megfogni. Egyébként sokat hallani mostanság Nyirő Józsefről. Persze csupa rosszat. Ez persze egy cseppet sem okoz gondot, ha elővesszük az Orwelli tételt eligazodás gyanánt:
“A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.” Ez jelenlegi világunkban szinte mindenre igaz. Az irodalomra is. Sajnos. Így ünnepli hangosan a magasságos médiánk a leghitványabb analfabétáinkat és így hallgatja agyon, vagy éppen így szidja agyon a legtehetségesebb íróinkat. A nemzet kincse a szeméttelepre, míg az idegen, híg fos a dobogó legfelső fokára került. A Dráva meg csak árad. Bence szótlanul pihen a hajó rakterében…
atyafipeca.hu 