Csóró pergetőknek…

2011.05.30. Egy kis kitérő…

Ennek  a bejegyzésnek nem titkolt szándéka, hogy egy kicsit szélesre húzza a horizontot, mert nem fair, hogy a magyar pergető emberfajzat, ha mondjuk megvesz magának egy tucat műcsalit, máris borul a családi költségvetés, Józsikának nem jut kifli a kakaójába és az asszony sem mehet fodrászhoz. Az sem baj, ha egy kicsit megpróbálunk lábujjhegyre állni, hogy továbblássunk a Rapalák felett, mert mindig van alternatíva a jobbra és az olcsóbbra. A magyarországi kereskedőktől ezúton szeretnék elnézést kérni, hogy nem mellettük lobbizok, de én sem örömömben viszem máshová a pénzem. Akkor vágjunk bele!

“Csóró pergetőknek…” részletei…

Az ígéret szép szó

2011. 05. 14. Sámod

A mai napra nem volt betervezve horgászat, de Balázs barátom tegnap este meghagyta, hogy szeretné ha fognék helyette csukát, domit és balint. A kérése váratlanul ért és szerintem az összeállítás kissé övön aluli volt a részéről. Nem volt mit tenni. Reggel megcéloztam Sámodot, hogy a faluban beszerezzem az éves engedélyt és utána egyenest leverettem Kémes térségébe, hogy eleget tegyek barátom kívánságának. Az elmúlt napok halbőségétől megcsömörlöttem és a pokolba kívántam a horgászatot, de mégis úgy éreztem tartozom ezzel Balázsnak. :-O

“Az ígéret szép szó” részletei…

Domolykó galeri

2011.05.12. Szaporcai kalandjaim az Ormánságban

Kémes és Tésenfa között fekszik az árpád-kori Szaporca. Lassan talán ez a falu is az elnéptelenedésre van ítélve. Kevés a fiatal, mint az Ormánság legtöbb településén és sokan inkább az “üdvözítő” városi létet választják. Bár lehet, hogy ez részükről nem választás, hanem muszáj kérdése. A vidéket egyfajta reményvesztett hangulat öleli körbe. Magyarán mondva a mindenkori kormányok vastagon leszarják, hogy mi lesz az itt élő kisfalvak sorsa. Ők talán azért szurkolnak, hogy már gólya se jöjjön az Ormánságra és az embereknek még írmagjuk se maradjon, mert akkor egy problémával kevesebb. Az ormánsági emberek magukra lettek hagyva. Minden pénzt Budapestbe pumpálnak, mert ugye a mai világ fő ismérve a kifordítottság és a csík húzza a repülőt tünet. Nem a főváros van az országért, hanem pont fordítva, az ország van a fővárosért. Mély undor fog el ilyenkor és a hányinger kerülget. Na, de evezzünk tovább gyorsan, mielőtt még felbaszna az ideg és próbáljunk meg vigaszra és megnyugvásra lelni a szaporcai pajkos domolykók társaságában.

“Domolykó galeri” részletei…